Radio gaga

Nyolc éve nem nézek tévét. Költözéskor nem vettem előfizetést, leszoktam a dilidobozról, nem hiányik. Ha másoknál van, néha bele-bele nézek a régi kedvencekbe, sport és dokumentum filmek, de lepittyedő szájjal veszem tudomásul, hogy a reklámmennyiség és adásminőség fordítottan arányos lett. Sebaj, annál jobban megszerettem az audio ingereket és elkezdtem rádiót hallgatni, még Pesten. Úgy érzem, jobban koncentrál az ember, ha nem lehet hülyegyerek módjára nyáladzani a képernyő eseményeire.

Ezt a jó szokást Londonban is folytattam, reggelente laptop bekapcs, BBC Breakfast online, elmulatok sminkelés közben. Szeretem a rádiót, volt otthon batár szovjet típus, a telken a recsegő Sokol, aztán klassz kis Sony, majd az MP3-as korszak. Nyelvet tanulóknak csak ajánlani tudom, hallgassák, szokja a fülük – sajna akiknek ezt itt kint javasoltam, mintha lepergett volna a tanács. Kár, mert a szépségszalon-bizniszben is csak előny lehet a jó nyelvtudás, bár ezek szerint anélkül is eldöcög a szekér.

Na de a lényeg: el kell ismernem, hogy adásminőségben az angolok rávertek a magyar hullámra egy hosszt. Én szépnek találom a brit angolt és a bemondók zömét kellemes hallgatni. Nincs dobhártya irritáló hangjuk, tiszta, mégis természetes a hanglejtés. Tempós a párbeszéd, a magyarnak talán szokatlan, és nem szívbajosak egyenes kérdésekkel izzasztani az alanyt, de eddig még nem hallottam udvariatlanságot vagy hogy egymást túlüvöltve próbálnák az utolsó szó jogát fenntartani (vagyis ha volt is ilyen, azok általában a nem profi betelefonálók, őket a helyükre küldik hamar). Egész érdekes témák kerülnek terítékre, a munkatársak pedig ízesen vesézgetik őket, szinte látom, ahogy kezük egy pohár sörön és a reggeli csokis fánkon nyugszik. No és mindenek fölött: NEM BESZÉDHIBÁS RETARDÁLTAK GYÜLEKEZETE!!! Nincs ÖÖÖ és nincs IZÉ.

Ez és emiatt kapcsoltam én ki a rádiót Magyarországon nem egyszer, már fájt a nyelvtan és az alapvető szakmai követelmények tiprása. Azt még elnéző mosollyal vesszük tudomásul, hogy az interjúalanyok legtöbbször ...khm... kihívásokkal küzdenek. Nyekegnek, motyognak, sokszor uncsik is, de hát kevesen születnek a rivaldafénybe, biztos én is zavarban lennék ennyire éles helyzetben. Viszont nyeljük be, hogy már a rádiós is ööö-zik??!! Elhiszem én, hogy nem egyszerű munka, viszont egyetlenegy dolgot kéne csak tényleg normálisan csinálniuk: helyesen beszélni az anyanyelvük. Ezért fizetik ezeket a majmokat. A dolog kínosabb része, hogy nem a ,,buta kereskedelmi adókat” hangoltam be. Az úgynevezett értelmiség kedvenc frekvenciájának adtam vissza-visszatérően egy esélyt. Csaukoltatom a Klubbosokat.

S mivel gejzírként tud előtörni belőlem a pedagógiai hajlam, hagy javasoljak pár nyelvfejlesztő gyakorlatot rádiós műsorvezetőinknek: adás után visszahallgatjuk a felvételt. Minden ööö és izé masszív fizetéslevonással jár. Amikor egy fél órás blokk után a delikvensnek hideg vízre való lóvéja nem marad, talán rákoncentrál a következő körre. Ha ez sem válik be és ő dafke ragaszkodik ehhez a pályához, jöhet az elektrosokk. Épp annyi amper, amennyit mi a rádió másik végén is meghallunk, hagy hízzon a májunk, hogy nem csak minket kapdos el a főnökünk alulteljesítésnél. Garantálom: pár ,,feszkós”  menet és a Sebestyén Balika - Bocskor páros feltámasztaná hamvaiból az Álljunk meg egy szórát. Még hallgatnám is őket.

Pár éve felmerült a panasz, hogy a BBC  országszerte előnyben részesíti a Received Pronunciation-t és a ,,Standard English”-t, figyelmen kívül hagyva a regionális dialektusokat, akcentusokat. Lehet benne igazság. Volt, hogy egy jamaikai származású fickó vezette műsor csapta ki a biztosítékot: érkeztek a levelek, hogy nehéz érteni, mit dorombol, ugyanakkor más meg imádta pont ezért az ízes ,,tájszólásért”. Nem tudom, én itt Londonban valahogy nem kívánom se a hamstershire-i orrhangokat tanulmányozni, se a millió idecsöppent náció ,,Variációk egy angolra” halandzsáját dekódolni reggelente. A rádiósoknak egy fegyverük van, a hangjuk az éterben, ezért piszok fontos, mi és hogy csúszik ki fogaik rácsos kapuján. Tessék a mikrofont átcsúsztatni a Királynőnek, Kudlik Julival karöltve adhatnak beszédleckéket a népnek.