Kergemarha Morzsák – Minden napra egy tilalom!

Nottingham 2015-ös saccolt lakossága 318 ezer fő volt, kb 161 ezer férfi és 157 ezer nő. Ebből a 16-64 éves férfiak élete nem lehet mostanában egyszerű arrafelé, s ami azt illeti, manapság Angliában úgy egyáltalán nagyon szar lehet fehér bőrű, heteroszexuális, 16-64 éves férfinak lenni, de mielőtt még megsajnálnánk őket hozzátenném, éppúgy hervasztó nemzőkorú nőneműként tengetni napjaink.

Tisztes, szép környéken lakom Londonban, tele törekvő fiatallal, öltönyös-kosztümös young professional-al, ahogy a fajtahatározó hívja őket. Azt hinnénk, tombolnak a hormonok és sistereg az erotika a szitáló esőben. Nos elmesélném, hogy a helyi konditerem és sétálóutcák mintha magzatkorban ivartalanított, jégcsap aurát árasztó hiú majmok gyülekezetei lennének. Sosem vettem észre, hogy a férfikar feje úgy ingadozna az elvonuló fehérnép után, mint Magyarországon vagy olasz barátainknál, tehát nagyjából úgy, mint viharban a pitypang búbja. Pedig járnak erre nagyon dögös, ropogós húszas leánykák, s erre semmi látványos érdeklődés, degusztációs körszemle! Köldökzsinór rácsatlakoztatva a telefonjukra és abba merülve vonulnak orruk alá fingott arckifejezéssel, ha mi lányok meg egy kicsit dobni szeretnénk önbizalmunkon, akkor a pár utcával arrébb kezdődő gettóba kell elsétálni. Ugyanis a feketék és latinók körében állítólag nem csak az utcai megszólítások gyakoriak, de a relatíve barátságos női válasz sem példátlan. Úgy tűnik, nekik nem gázol a lelkükbe a fütyörészés és nem rohannak a faszit följelenteni. Azt megfigyeltem, hogy a feketék ízesebben ,,bókolnak", ők mosolyognak, hümmmmögnek neked, mintha jó ebédet dícsérnének, nem emlékszem olyan ordenáré, obszcén beszólásokra, gesztusokra mint ami egyes fiatal-középkorú fehér férfiak fegyvertárában van. 

De mi állhat a tanult, konszolidált középosztály eunuchsága mögött? Átkukucskálnék én egyszer a válluk fölött, mit nézegetnek annyira az iPhone-jukon, úgy képzelem, hogy az orruk előtt tipeg a feszesnacis irodista lány, ők meg mögöttük a tinderen nyáladzanak vagy töltik nagyban a pornót. Korunk egoista életstílusa megspékelve a social media kínálta könnyű, anonim portyázással? Túlterhelt, lényegében céltalan sprintünk az életben? Csömör ennyi nőstény között? A lagymatag angol szenvedély cseppfertőző? Vagy a modern idők háborodott mini-törvényei, élükön a nottinghamshire-i röhejjel?

Robin Hood megyéjében ugyanis nemrég hate crime-nak (,,gyűlölet-bűncselekmény”, elég Orwellesen hangzik) nyilvánították a kifejezetten nők ellen irányuló non-verbális és szóbeli, szexuális célzatú erőszakot, kezdve az utcán megfogdosástól a sutyiban lefényképezésen át egészen a cuppogás-beszólogatásig, ez utóbbit catcalling-nak hívják. 2016-ra Nottinghamshire úgy próbál ura lenni valamilyen helyzetnek, hogy akár az ablakból kihajolós helló szépség-merre van a pékség huhogásért is kaphat az erősebbik nem a pofájára a zsaruktól.

wolf_lust.png

Hm. A dolognak vannak gyakorlati gyengéi. Ami súlyos, mint a taperolás, munkahelyi zaklatás vagy a házastársi bántalmazás arra már vannak törvényeink, s az ilyet bocsánat nélkül le kell verni azokon az állatokon. Szeretném tudni, hogy a nottinghami rendőrségnek és szociális munkásoknak hogy lesz arra kapacitásuk, hogy a ,,mindig olyan furcsán mosolyog rám” bejelentéseket kezeljék, mikor a péppé vert feleségeket és csoportos házibuli-erőszak áldozatatainak eseteit sem tudják időben-rendben felgombolyítani. Kíváncsi lennék, hogy mit tesznek a fülönfogott kis kéjsóvárokkal. Elzabrálják az okostelefont? Beterelik az építőmunkásokat a tanterembe és pedagógiai célzatú videókat játszanak le nekik, irgum-burgum tessék ám a hölgyeket tisztelni! Ha a gázspray-t magunkkal hurcolásszuk önvédelemből, a facebookon, instagrammon korlátlanul posztolgatás felfüggesztése nem javítana biztonságunkon? Macerásabb postai úton zaklatni a nőket, csak úgy mondom.

Na már most az élethez kell némi humorérzék és józan ész, különben másnak is csak elcs’sszük a napját.

Egyszeri lány is zongorázni tudja a különbséget a csámcsogós, büdösszájú ajánlatok és a félvállról vett megjegyések között, s felnőtt nőként ezt kezelni tudni kell. Az előbbi elkövetők szánalmas, kanos húgyagyúak, egy herezsugorítóan fagyos tekintetnél nem érdemelnek több figyelmet. Az utóbbiakat sem nevezném bóknak, az annál kifinomultabb és megfontoltabb, de nem tekintem feltétlenül a tudatalatti nőgyűlölet és sovinizmus felböfögésének, inkább olyasmi lehet, ami az XY kromoszómákkal együtt jár, az Örök Vadász próbálkozásai, lágyék-Tourette, amit a civilizáció ilyen-olyan keretek közé szorít.

Mi itt Európában kialakítottuk, legalábbis elvben, a kultúráját a férfi-női kapcsolatoknak, a szabad-nem szabad láthatatlan, társadalmilag elfogadott határait és szabályait. A gond részben az, hogy az értékrendet, a kultúrát, annak legtágabb fogalmában, állandóan csiszolni, tanítani, zabolázni kell, minden nap, kis kakáspelusos korunktól fogva, mert annak árnyalt, nehéz tánclépései vannak, rá kell érezni az ízére. Erre mit művelünk? Angliában elterjedt a szemlélet, hogy törvénnyel, szerződéssel, jogszabállyal előbb-utóbb megteremthető az igazságosság és egyenlőség Utópiája, mindössze csak egyenként lajstromozni kell minden fostos sérelmet ami akár csak egy embernek is lelki traumát okoz, majd erre tilalmat rendelni el, mint valami elborult puritán, a takarítást meg végezzék a Szervek, elvégre azért vannak. A legostobábbak méltatlankodása a legostobábbak által elkövetett idiótaságra lett a mérce, és a társadalomnak ehhez a kihipózott, kiherélt, agyatlan és gyerekes tamtamra kell bólogatnia. Ergo az osztályban a leghülyébb gyerekhez (hoppsz, pardon, itt olyan nincs, csak ,,kihívásokkal küzdő”) igazodik a sor és a tanrend. Szomorú. Az életnek akkor van sava-borsa, ha felfelé húz minket, ha tanulunk, ha küzdünk, ha lelkünk és intelligenciánk árnyalatot kap, azt pedig nem lehet a kis túlérzékenységünkre bebiztosított regulákkal elérni. És ha már a szexszel sem lehet viccelődni, komoly gondok vannak.

Ez a finom tánckultúra kiveszőben van generációmban, de jönnek helyette más kultúrák és szokások, Anglia feje meg fájhat tovább. Hogy mi lehet az igazán ,,érzelmileg és méltóságunkban sértő”? Nottingham egy seggrepacsira van Birminghamtől, ahol, mint arról csinos lakótársnőm beszámolt, a fiatal muzulmán férfiak szó szerint odacsörtetnek egy lányhoz az utcán és fogdosni kezdik mocskos vigyorral a képükön. Náluk ez a szokás, ha ,,könnyű nőszemélyt” látnak és kétlem, hogy a helyi rendfenntartó erők velük fognak ujjat húzni. Londonban pedig egy rakás férfi harapdálja a párnáját kínjában és nem találja a közös hangot a szakajtónyi boldogtalan egyedülálló nővel, inkább beszívnak, youtube-oznak, egyéjszakáznak, shoppingolnak, az legalább nem teszi sittre őket, ha túl malac viccet sütnek el az első randin. Lehet, hogy London lakossága 2016-ban 8.5 millió, de szerintem ez lehet a világ legmagányosabb városa.