Kergemarha Morzsák – Színezd életed fakóra

Óvakodjunk a felnőttektől akik egy nyaláb színes zsírkrétával rohangálnak de kipihent a szemük. Mert ez utóbbi annak lehet a jele, hogy nincs otthon idegőrlő kisgyerek, ám akkor vajon minek rohanták le az Ápiszt? Papíralapú prezentációra készülnek, ékszertervezők, vagy csak meglovagolták a nyugaton már rég divatos, újabb életmódjavító trendet, a felnőtteknek szóló kifestőkönyv őrületet? Lusta vagyok ráguglizni, hogy a magyar könyvlistákon szerepelnek-e eme csodadarabok, de őszintén remélem, hogy erre az ökörségre, legalább erre, immunis a magyar társadalom és nem foglalnak sok polcot a boltokban. Különben is, ne háborgassuk ilyenekkel a hazai kiadók irodalmi gyöngyszemeinek eladási sikertörténetét, a szürke követező árnyalatában már többszörösen összetett mondatok is lesznek, izguljunk együtt a debütálásért!

Itt mifelénk nagyon felkapott lett hangoztatni, hogy mindfulness, majd holnap odafigyelek, hogy legalább négyszer belefűzzem a mondókámba. Az biztos, én majd’ eldobtam az agyam, mikor tegnap hazatérve a Dream Cities – Colouring for mindfulness című füzetecskét megláttam az asztalon, mellette meg egy rózsaszín tolltartónyi filctoll. Lakótársnőm érezte úgy, hogy a stresszes életritmust kis pszichodelikát képek színezgetésével próbálja ellensúlyozni, és ha amúgy főállásban beszívott hobó művészlélek lenne, ám legyen, de ő business lady, felelősségteljes, céltudatos fiatal nő előléptetéssel a horizonton egy multinál. Úgyanúgy ő olvasgatott nemrég valamilyen self-help könyvet, tudják, amikor egy amerikai fazon kemény egy évig tanulmányozza a háromezer éves kínai kultúrát, és annyira lejön neki a lényeg, hogy lelki épülésünkre piacra dobja a maga interpretációját az Élet egyensúlyáról. Belekukkantottam, no ez meg kábé a tao ötven árnyalata, avagy hogyan vágjunk az élet küzdelmeihez édes-savanyú pofát.

Lélekbúvárok szerint e festegetős könyvek titka az a folyamat, amikor összpontosítás nélkül végzünk repetitív mozdulatokat, közben túlterhelt agyunk kikapcsol s mégis egy ,,kreatív processz” részesei lehetünk. Bár lettem volna én az a kreatív, aki ezzel a baromsággal előrukkol és csak 2015-ben 12 millió (igggen, 12 000 000!) példányban adom el az előre kinyomtatott kis sablonjaim, amit aztán ezek a civilizált, tömeggyártott nyomorultak összepacsmagolhatnak anélkül, hogy maguk bármi eredetit hozzárajzolnának. De van ennél ijesztőbb. Metrón, buszon felnőtt népek merülnek bele a a candy crush játékba, kasszasikerek a debil vámpíros fimek, órákig nézegetünk vicces cicás videókat a youtube-on, s igazán nem szeretném senki ízlését sértegetni, tényleg olvasson mindenki azt ami jólesik, de a Harry Potter, bár egy remekül megírt sorozat, lényegében gyerekkkönyv, egy kissrác kalandjai a varázslóiskolában. Volt kollégám, aki a munkahelyén nyomtatta ki a netről letöltött francia verziót, annyira nem bírta kivárni a magyar fordítást! Mi lett a nyugati ember agyával??

game-of-thrones-coloring-book.jpg

Ha ma azt mondjuk, felnőtt tartalom, mindenki a pornóra gondol vagy valami elborult, érthetetlen művészfilmre, esetleg összerándulnak a Háború és béke gondolatára. Pedig nem erről lenne szó. Huszon-, harmincévesek mintha nem akarnának se felnőni, se ,,nehéz” ismeretekkel leterhelni az agyuk, és mesés ipar épült arra, hogy tartsuk a tömegeket bután, igénytelennek, elcsökevényesedett koncentráció kézséggel. Biztos nekem vannak állandóan összeesküvés elméleteim, de szerintem ma már nem kell terrorral, cenzúrával birkásítani a népet, az olyan elavult és nem is költséghatékony, sokkal tutibb, ha állandó információzuhét árasztunk a nyakukra és a technológia minden vívmányát fölhasználjuk a non-stop szórakoztatásra és életmód igehirdetésre. Ez lett a nyugati ember vallása és ragyogóan elterelik a figyelmet az életben fontos dolgokról, úgysmint hogy mi történik az adónkkal, a társadalmunkkal, jövőnkkel. Így szarkodjuk el az egész napot a facebook legelésével, linkről-linkre kattintgatással, harmóniaguruk blogjának majmolásával, ingerbefogadással, s csodálkozunk, hogy cefetül érezzük magunk, céltalannak, hogy lelkünk, elménk föllázad nem kapván meg azt, amire a természet beprogramozta.

Ezzel párhuzamosan olyan alacsonyra tették a mércét ami az általános műveltséget és szellemi teherbírást illeti, hogy lassan nem látom értelmét a közoktatásnak. Ahogy elnézem az angol tinik (és felnőttek) egy jó részét, épp olyan hülyén jönnek ki az iskolából, ahogy bementek. Pénzkidobás. Minek ezeket kézírásra, alap számtanra, földrajzra, logikára tanítani, ha kell valami, ott a google, az majd megmondja az igazságot. Elszörnyedtem, hogy a nyomtatott sajtó is mennyire gügye, a Psychologies vagy a National Geographic egy lobotómián átesett Bridget Jones értelmi színvonalát súrolja. 

A mindfulness mellett a másik varázsige a stress, ma mindenki ,,stresszes” és betegszabadságra íratja ki magát; ezt a baromságot meg kérem mondják azoknak, akiknek bombák hullanak a fejükre, két órát gyalogolnak ivóvízért vagy 14 órán át varrják a high street ruhákat egy bangladesi gyárban. Ha két dolognál többet kell egyszerre fejben tartani és a főnököd k’rvára nem boldog a pancs munkáddal, itt már stresszelhetsz és ríhatsz, alanyi jogod. Ja, és biztos kialakul valami mental disorder, ami megmagyarázza, miért kaszabolsz embereket az utcán machetevel.

Az emberek boldogságát tanulmányozva Csíkszentmihályi Mihály pszichológus fogalmazta meg a flow, azaz ,,áramlat” mibenlétét: ez az a szellemi állapot, amikor az emberek egy tevékenységbe belemerülnek, összpontosítanak, s ez az alkotói energia igazi örömöt, elégedettséget nyújt számukra, legyen az a gyerekekkel való játék, kötögetés, versírás, sport vagy repülőgép tervezés. A hangsúly az aktív, szellemi-testi erőfeszítést és kreatívitást kívánó időtöltésen van, s félek, hogy se a zombik lövögetése, se a vásárlás, se az online személyiség alakítgatása nem felelnek meg a kívánalmaknak, a magányosan színezgetés, bár elmélkedéshez jó háttérmatatás, meg aztán pláne nem létesít olyan agyi kapcsolatokat, amik a humán pszichét egészségesen tartják. Mert gagyik, imbecilisek, egy betrénelt majom is elunja a második után. És hopp, tényleg itt a stressz, előkerül az antidepresszáns vagy a bozótvágó.

A mi nagyon fejlett társadalmunkban mindenki ,,gyerek" akar maradni (tekintettel a színvonalra ez inzultus a valódi gyerekre nézve), mert felnőni fájdalmas, nehéz, bonyolult, akkor dönteni kell, felelősséget vállalni és szembenézni a következményekkel, ezektől meg a lakosság eccerű buksija megfájdul. Igen, hacsak nem vagyunk főállású vallásosak ahol megmondják, mi a fekete és fehér és te mit és hogy, akkor sajna rajtunk áll, hogy mit vetünk el a boldogsághoz és aztán mit aratunk. Igen, az élet része a szomorúság, a csalódás, az aggódás, a jó és rossz önálló betartása, az energia befektetés, s értelem és alázat kell hozzá. Lakótársnőmnek is szebb jövőt jósolok, ha belátja, hogy a meetingeken és chick barokban való kliens f’szsz’pás helyett (már bocs, amúgy aranyos lány de nagyon bemosták az agyát) a fanyar humor és kíváncsi életszemlélet kiegyensúlyozottabb életet teremt. Anglia inkább pirulákat, drogokat tol, alkoholizál, shoppingol és színezget, őszintén remélem, hogy a magyar lakosság színes ceruza és színes üveg nélkül is meg tudja tartani a maradék józan eszét.