Kergemarha Morzsák - S(z)avazz angolosan!

Winston Churchillnek tulajdonítják a mondást: ,,A demokrácia ellen a legjobb érv öt perc beszélgetés egy átlagos választóval”. Aúúú! Ez így elég keményen hangzik nekünk, kis hangyóca szavazóknak, de aztán az ember néha elgondolkozik, nem volt-e igaza az öregnek. Pláne így 2016 végén, hozott pár meglepő fordulatot az esztendő, nemde?

Munkahelyemen épp a Prime Minister’s Questions ment a tévében (parlamenti közvetítés, ahol a képviselők sütögethetik lassú tűzőn a Nagyfőnököt-asszonyt kérdéseikkel), s valamelyikünk kimondta Theresa May nevét. Mire bájos recepciósunk  - két gyerek, ház, Mercedes, évi két tengerpartos nyaralás, £12/óra és szocpol - felnézett manikűrjéből s kérdé: Az ki?

 - A Miniszterelnökötök, drága...

- Tényleg? Hogyhíjják?

- Theresa May!

- ’Oszt mióta?

-  A Brexit után választották meg, nyár közepén. Cameron lemondott... Ne mondd, hogy nem hallottál még róla!

- Nem követem az ilyeneket (,,I don’t follow that stuff”). Minek?

Majd mire ismét tudtam köpni és nyelni, tovább pedzegettem a témát:

- Amúgy szavazni szoktál?

- Igen.

- De ha nem nézed-olvasod a híreket és eseményeket, hogy döntöd el, hogy kire?

- Megkérdezem a nagymamám és ő megmondja, kire kell. Legutóbb kire is? L-l-lab-our (munkáspárt)?  Van olyan?

- Van...

- És ők a Jók?

Mire az ír kollegina bólogatott a háttérben, hogy igen, rájuk kell voksolni, ők a Rendesek, nem a büdös konzervatívok, megerősítve a recis lányt a következő választásokban meghozandó felelősségteli döntésében.

Munkaidőben nem iszom ezért próbálom a társasági normákat mindennek ellenére betartani és továbbra is joviális arcot vágva kommunikálni a többi emberszabásúval. Így hát nem hagytam békén a leányzót, néha illik társalogni:

- De azért a Vaslady-ről hallottál már, nem? Margaret Thatcher...?

-..??? ... Asszem... Nem az ő lánya szerepelt a Celeb vagyok, ments ki innen-ben?

Itt gurult el a gyógyszer és nevettem bele jóízűen a lány Bambi szemeibe. Ne légy bolond, Baroness Thatcher lánya? Valami újságíró, Svájcban él, felsőbb körökben mozog.

-De, de ha mondom! Benne volt, emlékszem rá.

Úgyhogy a kedvéért rágugliztam, jobb dolgom nem lévén. És nem igaza volt b***meg???!!!!! Carol Thatcher, Tökös Maggie lánygyermeke, a 2005-ös I'm a Celebrity...Get Me Out of Here nyertese mélyebb nyomott hagyott az ilyen egyszerű félanalfabétákban, mint az Egyesült Királyság, Commonwealth, G8-as és (ex) Uniós tag, utóbbi 30 évének vezetői.

Mit mondhatnék erre? Belefutottam egy butába, az emberek többsége azért nem a félszenilis nagymuterre hagyatkozik a döntő pillanatban?  Mit mondhat a kelet-európai fogászati higiénikus kolléganőm, akit kékre szívatott a brit hatóság a képesítése honosításával, majd az angol páciense büszkén közli vele a székben fekve, hogy ő bizony a szívével szavazott a Brexitnél, nem az eszével, ott az alsó hatos nagyőrlőnél pucold még meg egy kicsit, kedves.

Demokrácia a népnek. Mint parasztnak a fehércsokoládé, ahogy apám szokta mondani. Inkább élek persze demokráciában, mint más rendszerben, és tudomásul kell venni, hogy mindenkinek egyformán joga van benne gágogni, de úgy érzem, van különbség aközött, hogy valaki valami mellett érvekkel támasztva leteszi a voksát s max ezzel nem értünk egyet és aközött, hogy a másik a Magic 8 Ball-t megrázva vagy a tévés műbalhén felkorbácsolt érzelmei alapján ikszelget a fülkében. De eredmény mindig lesz.

Szopogatunk mi itt még savanyú cukorkát Európában, úgy érzem.

Zárjunk ahogy kezdtünk, Churchillel. Mert van ám új ötfontos papírpénzünk! Szép zöld, átlátszó kisablakkal, eltéphetetlen, mint a román lej, egyelőre túl sikamlós de majd az idő és a sok kézenjárás klassz ragacsos gedvaréteggel bevonják, s rajta minden angolok ikonikus ékesszólója, Sir Winston virít, ahogy a törikönyvekben ábrázolják. Fent említett munkáspárti, 46 éves ír beosztottam nézegeti-forgatja, majd feltartja nekem a bankjegyet: Ez ki a hátulján?

Angol közoktatás. Mint parasztnak a ....

britains-wartime-leader-winston-churchill.jpg