Jegyeket, bérleteket, jó szórakozást!

A LondonBudapestMetro nem túl szorgalmas ujjú szerzői elismerik, hogy még lógnak egy temetős második résszel, de azt majd valamikor később pótoljuk be – egy passzoló alkalommal, mondjuk Bálint-napon vagy az új Disney mese matinéján. Addig valami más téma csiklandozta meg szimatunk, egy kicsit visszatérünk a modernebb vizuális élvezetekhez, ha már munkaváltoztatás miatt többet vagyunk kénytelenek bumlizni a londoni tömegközlekedés paripáin.

Már volt bejegyzés az angol plakáthirdetések egyedi stílusáról, ma pediglen a Transport for London –tfl, azaz a helyi BKV – házilag gyártott kommunikációs anyagairól esik szó.

A tfl (így szerényen, kisbetűvel írják maguk) egy, a főváros által üzemeltetett köztestület, ha a statutory body-t így lehet fordítani. 1933-ig több, független cég birtokolta és irányította a tömegözlekedés különböző ágait, majd ez évtől egyesült egy központi szerv karmesteri pálcája alatt. Bár sokat morgunk rájuk s nem is alaptalanul – mániájuk, hogy bezárnak állomásokat minden bejelentés nélkül és a patkány buszok is random kitesznek valami idegen sarkon -, nem lehet egyszerű naponta 8,5 millió embert + látogatót mozgatni gördülékenyen és biztonságosan. Ez a szám valakire frászt hoz, másnak felcsillan a szeme az üzleti potenciálra. Milliónyi ember néz ki az arcából naponta s kész befogadni bármit, mit szeme elé tolnak a parlagon hagyott hirdetési felületeken! Paradicsom!

Na most vannak a sima reklámok, a whiskeytől a társkereső oldalakig, és vannak a tfl által kiadott, saját szolgáltatásaikat propagáló vagy társadalmi célú tájékoztatások. Ami a metrót és magasvasútat illeti, a hirdetések a Exterion Media UK-nak lettek kilicenszezve, mely cég éves díjat fizet a tfl-nek a felületfelhasználásért, plusz állítólag a bevételből is visszacsurgat valamennyit, tisztes summát garantálva a jegyárusítás mellé (10 év alatt 3,4 milliárd fontot céloztak be ilyen bevételekből).

A tfl weboldalán gyönyörűen össze van foglalva, hogy e plakátoknak milyen szabott követelményeknek kell megfelelni tartalmilag és megjelenésben – pl képviselni kell London sokszínű lakosságát, a modern várost tükrözze s ne a turistás fantáziát, vagy épp ilyen betűtípus-méret az etalon (New Johnston), olyan színkontraszt a kóser, s hogy ott kell legyen a rounder, vagyis a kis kör a csíkkal a közepén (ami a mi blogunk oldalán is látható s minden közlekedés nemnek megvan a maga dízájnja), valamint hová kerüljön a Mayor of London felirat. Kicentizve, belőve, hitelesítve – nem szórakoznak sem az imiddzsel, sem a tartalmi felelősségre vonhatósággal. Profi. Szívesen látnék hasonlót Pesten is, azt hiszem a 4-6-os villamoson már van néhány kutyás matrica, de ilyen kreatív és színvonalas tömegtájékoztatás egyelőre még várat magára a magyar fronton.

A londoni plakáttervezők közé sorolhatják Paul Nasht, az amerikai Edward McKnight Kauffert, a jelenlegi felhozatalból pedig sokat Rob Baileynek köszönhetünk, további képei az Outline Artists hivatalos weboldalán.

Nem vagyok művészettörténész, így nem tudom érdekesen analizálni a képeket, úgysmint jé, vertikális mozgás, art deco hangulat meg anyámtyúkja, hát beszéljenek magukért az alkotások. Jöjjön az évtizedek művészetét átölelő mozi:

  • Kerékpáros közlekedést promotálnak mert valszeg már nem bírnak a sok ingázóval:

cycling_to_work.png

 

bicycle-freedom-london.jpg

 

  • Régebben próbálták meggyőzni a népeket, hogy 10 és 4 között vásároljanak, elkerülve a munkások csúcsforgalmát. Egy-egy plakát a 20-as és 50-es évekből:

shop_10_to_4.jpgshop_10_to_4_50s.jpg

 

  • Az ,,Ésszel legyél má’ ” kampány. A sínek közé pottyant vagy rohanó utassal csak fennakadás van, manapság meg a sok telefonjába belegyógyult Darwin-díjas leming okoz galibát. Az elcsapott gyerekek elég ütős látványt nyújtottak, de hátha a sokkterápia a hatásos:

 

halott_gyerek.jpg

 

A barátom a zenéjét hallotta, de a furgont már nem. Állj meg. Gondolkozz. Élj.

 

mind_the_step.jpg

 

  • Sajnos a népesség általános stílusa a Jerry Springer show gyöngyszemeit érte el, s a személyzeten csattan minden frusztráció. Szerintem korunk szégyene, hogy ezt közpénzen kell oktatni és nem az ember szülei verik bele a fejünkbe, de ez van:

train-dr.jpg

Apukám metrón dolgozik. Néha csúnya szavakat kiabálnak rá az emberek és ő nem eszi meg a vacsoráját.

dont_take_it_out_on_our_staff.JPG

 

  • 1-2 éve kis gyermekded rímekbe szedték a közlekedési etikettet (vedd le a hátizsákod, ne szemetelj, stb), amire aztán az igazán kreatív stílusharcosok le is csaptak azonnal és átdolgozták az eredeti, kicsit japános arcú emberkék posztereit. Az új verzió nem rímel, de sokkal nagyobb hatásfokkal leckéztet:

steve_shut_up.jpg

Steve hangosan telefonál a barátjával. Senkit nem érdekel az életed, Steve. Senki nem szeret. Pofa be. Ne légy gyökér.

 

  • Aki követi a tfl dolgozók sztrájknaptárát az még emlékezhet az éjjeli metróműszak bevezetése okozta toporzékolásra. Nos a tfl azóta is hirdeti 24 órás szolgáltatásait, úgy tűnik, csak találtak jelentkezőket, akik hajlandóak éccaka is tolni a joysticket a földalattin. Nem tudom, milyen művészeti korra hajaznak, de nekem kedvenceim ezek a plakátok:

 night_tube.jpg

night_owl.jpg

 

  • Egy kis önreklám, mi minden csodájatost nyújtanak a személyszállításon kívül:

s3-news-tmp-90538-transport_for_london_billboards--2x1--940.png

 

Hibrid, ,,zöld” buszok, föld alatti wifi és több mint 900 gyalogátkelő helyen üzemelő visszaszámláló. Minden ami vakondos, szíven talál, a ,,miért ment át a tyúk az út túloldalára” viccekre való utalást meg külön tzukkernek találom.

  • S a vegyes felvágott:

tfl_150_years_ad_0.jpg

150 éve mozgásban tartjuk Londont

 

ticket_inspector.jpg

 

Honnan tudod, hogy civilben rohangáló ellenőr van a járművön?

Multikulturális utalás, van itt minden, kérem.

 

Ez csak egy inci-finci ízelítő, aki erre jár tekergesse a nyakát többért, s ha nagyon rákapott az ízére, tudom ajánlani a London Transport Museum-ot. A kiállítás is klassz, s múzeum boltjában mg lehet kapni szép albumokat épülésünkre, gyönyörködésünkre. És ari színes uzsitáskát a gyereknek.

Mind the Gap!