Őfelsége terhes tini alattvalói

Lányos szülők, vigyázó fivérek, Albion piruló szűzei, örömhírrel köszöntenek bennetek a statisztikai hivatal népességfigyelői! Közel húsz év rendületlen kampányolás, méhecske-virág rajzolás s tablettaosztogatás után Angliában csökkeni látszik a tinédzserkorú terhességek száma. Dícsértessék minden fejrázás, óvszerkupon, összezárt térd és ártalmatlan, fogszabályzós smárparti.

Egy minap közölt cikk szerint azonban meglepő okai vannak, vagyis lehetnek, az 1999-es zenit óta ritkulni látszó gólyareptetésnek. Akkor fontok millióit lapátolták a szexuális felvilágosító központokba, iskolai oktatásba, ingyen gumit és eseményutánit osztogattak, egyszóval sok mindent tettek, amire nyugati ember azt mondaná manapság, hogy igen, ez egy civilizált módja a nemiség tudatosításának. Ámde: a 2008-as krízis után elzárták ezt a szociális segély csapot, nagy hajtépések közepette, hogy most aztán visszatér a sok tinizigóta. És nem így lett! Állítólag drasztikusabban csökkent a terhességek száma a támogatások megszűnése után, mint addig, 2014-ben már ,,csak” 4160 16 év alatti leányanyát regisztráltak. Lehet, hogy mert addigra ért el valami a fiatalkori népesség agyába és kialakult némi óvatosság? Vagy könnyebb a netről informálódni, s ha már netezünk, kinek kell igazi emberek társasága? Más érvek azonban úgy szólnak, hogy egyszerűen potyakoton hiányában a fiatalság kétszer is meggondolja, hogy mennyit kufircol unott pillanatában. Ugyan csökkent a teherbeesés kockázata amíg reggel elrohanhattak a patikába piruálért, de pont ez a könnyű fogamzásgátlás emelte a számát a meghitt együttléteknek, amiből aztán nagyobb eséllyel lett ,,lyukasgumi” szerelemgyerek. Hiába, a matek a szexben sem hazudik. Megint mások Southamptonra mutogatnak, állítólag mióta nem osztogatják az önkormányzati lakásokat a tinianyuknak, azóta kevesebb kistyúk tartja egy gyerek legyártását jó ürügynek, hogy elköltözzön hazulról.

A teória érdekes, s örömmel-sörömmel koccintottam a helyi KSH eredményeire, a gyerekvállalás mégiscsak nagy dolog. De azért elgondolkodik a régimódi kelet-európai: valami azért el lehet ’aszarintva Angliában, ha Nyugat-Európához képest ilyen (más)állapotok uralkodnak. A biztató számok ellenére még mindig elképesztő sok fiatal nő kanalaz be zabibabát. Nálunk az NHS rendelő teli volt húszéves csajokkal, akik tolták be az aktuális baráttól származó kis szerelemgyümölcsöt, s a harmincas anyukák elérzékenyülve mesélték, hogy a 17 éves lányuk terhes, ,,annyira büszkék” rájuk.

youngest_mum.jpg

Azt hinnénk, hogy ez az egyszerű réteg szaporodási tendenciája, s van is benne valami, azokban a családokban, ahol van tanult apa-anya és még dolgoznak is, a lányok kevésbé kapdossák be a legyet az iskolai nagyszünetben (a fiúkat nem tudom, ők a szerencsések, nem rajtuk látszik a gólrúgás). De arra gondoltam, hogy az én gimis osztályom odahaza nagyon nem volt elit – volt néhány jobbmódú gyerek meg pár lány, aki korán a lecsóba csapott, de elképzelhetlen volt, hogy valaki ne rettegett volna egy terhességtől. Tilosnak számított, szégyennek, sőt, valszeg buta kis ribancnak tekintettük volna azt, aki továbbtanulás, férj és biztosabb háttér nélkül összepaskol egy gyereket. Mert ilyet nem csinálunk, ez max a cigánylányokkal fordul csak elő Borsod-megyében, mondhattuk volna. Szüleink egész biztos nem lettek volna büszkék, ha 15 évesen papás-mamást játszunk a szomszéd gyerekkel. Litvániában, mint lakótársnőm meséli, még vaskalaposabb a hozzáállás, de már a végletekig tabu pár dolog. Lehet abban valami, hogy egy kis társadalmi korlátozás és a ,,kinézés” netán hasznos lehet népegészségügyi és demográfiai szempontból? Vagy semmit nem jelent, amíg van instant megoldás? Görög szállásadóim mondják, náluk iszonyat sok az abortusz, pedig tessék, keményvonalas ortodoxok. Nem tudom nálunk most mi a helyzet, de tizenéve úgy tűnt, erősebb mentális limitek nevelődtek még egy magyar munkáscsalád kölykébe is, mint itt Angliában. Nem abszintencia tekintetében, hanem hogy mi lehet a következmény. És úgy emlékszem, a nemi felvilágosítás egy kalap szar volt az iskolában, lényegében a Bravo magazinból informálódtunk a szexről, meg persze amit itt-ott összeszedtünk (tavasszal a kutyák, a szülők nyegle megjegyzései, s én hétévesen megnézhettem az Elemi Ösztönt, na abból többet is tanultam, mint kéne), s mégis mintha érettebb nemi tudatossággal fegyverkeztünk volna föl.

Ezt hívják szexuális kultúrának? Jól állnak a magyarok? No de mi alapján írhatjuk le egy nemzet attitűdjét? A szülési kor vagy az abortuszok számával? A népesség nemi aktívitásával, a téma szabad tárgyalásával? Nem tudom, nem vagyok szülő, de elérhető fogamzásgátlás ide vagy oda, nem tartanám normálisnak azt, ha azt mondhatnám: ,,gőzöm sincs, ki-hol ölelgeti épp a 17 éves fiú-lány gyermekem, de felvilágosultan neveltem és tudom, hogy éretten, felelősségteljesen viszonyul a szexhez, nem áll fenn gyermeknemzés, kankó esélye. Csak hajrá, mint a nyulak, nem szólhatok bele az én erkölcseimmel”. Elméletben szépen hangzik, de nekem valahogy abberált és az egész dolog szépségét, kezdve az udvarlástól a lepedőmambóig, totálisan mellőző üresség szájízét hagyja.

Mi a benyomásom az angolokról ez ügyben? Nagyjából az, ami az étkezési, higiéniés és italozási szokásaikat is jellemzi: valahol a neandervölgyi barlangbérlő szintjén tartanak, az igénytelenség, bénázás és kőprimitívség a lakosság átlaghozama, amit felhúz a kifinomultabb egyének nívója. Nem az a baj, hogy nem olyan ,,szenvedélyesek”, mint a latinok vagy liberálisok, mint a svédek, hanem egyszerűen atomsuttyók az élet néhány területén. Akár a proliréteg, akár a felsőbb osztály, aki péntek este józanul nézelődik egy angol szórakozóhelyen az látja, hogy az udvarlási pávatánc sokaknak nagyjából a következő: Itt egy ital, megyünk baszni? Ez sokszor nők száját hagyja el...

Nagyon fontosnak tartom, hogy tabuk nélkül álljon a társadalom a szexhez, hogy mindenkinek világos legyen, mi az egészséges hozzáállás a témához, a fogamzásgátlást pedig garantálni kell, mert az emberek igenis kupakolnak, annál meg bármi jobb, mintha abortuszokkal és stigmákkal kezelnénk a tüneteket. Angliában azonban mintha minden modernitás és korlátdöntögetés ellenére sem sikerülne felnőni a feladathoz. Erőltetik, hogy már 4-5 éves gyerekeknek tartsanak az iskolák felvilágosítást (mindent az iskolára kennek, a szülőknek túl kínos a témát felvállalni) és állandóan a szexet nyomdossák le az órán kuncogó fiatalság torkán. Hová tűnt az ártatlan gyermekkor? Állami beavatkozással lépnek fel az online pornó káros lelki hatása ellen, de jogvédők prüszkölnek, ha valaki kioktatja a kislányokat, hogy ostoba dolog pucsítós selfiket posztolni a social medián, á la Miley Cyrus. Úgy ,,tudatosságot” tanítani a kölköknek, hogy a fineszt, erotikát, önkorlátozást nem hordozza magában a társadalom tudatalattija meg maximum a gyógyszergyárak antibébi bevételeit növeli, nem a lakosság testi-lelki elégedettségét.