Kergemarha Morzsák – angol ötperces, haladóknak

Egész biztos sok izgalmasat tanulhatunk Anglisztika szakon: mondatelemzés, Beowulf, Henrikek, de aki kíváncsi az angol nyelvhasználat legfrissebb újdonságaira, az bátran tartson velünk egy percre. Az alábbiakban összeszedtünk pár kifejezést, ami mintha fétise lenne a helyi médiának, újságírásnak s hivatalosan elfogadott köznyelvnek. Egyszerűen kiböki a szemünk olvasás közben. Csak Önöknek, frissiben, kihelyezett tudósítójuktól! 

Fun

Angliában manapság mindennek fun-nak, vidámnak, jó bulinak kell lennie, hogy létjogosultágot kapjon. Legyen szó hátroppantó tavaszi nagytakarításról, múzeumlátogatásról, a gyerek esti fogmosás mizériájáról vagy dögunalmas adománygyűjtő sütiárusításról (vasárnap, egy lepukkant parkolóban megrendezve, szemerkélő esőben), a marketingesek s cikkírók előveszik ezt a gejl hurráoptimista szót és biztatnak minket, hogy még a legbüdösebb latrina kikanalazása is lehet fun. Tessék beleolvasni a női magazinok rovataiba: 5 ways to make spring cleaning fun. Vagy: Fun activities for the little ones on a rainy day. Amennyire emlékszem, gyerekként esős napokon jól elfoglaltuk magunk anélkül, hogy a fun feelinggel felspanoltság lett volna a fejlődéshez nélkülözhetetlen lelkiállapot.

Roppant debilnek érzem, hogy eme brutál jó humorral, szókinccsel megáldott s flegmaságáról híres országban az élethez való hozzáállásunk a hülye vihorászással szarságokon örömködés kell hogy legyen.  Hogy ,,kiélvezzük az élet apró pillanatait”? What the fun… Hál’égnek a köznyelv még nem vette át (csak a kisgyermekes anyukák visítanak állandóan fejhangon, hogy woohoo, it was fuuun, wasn’t it?), a lakosság talál sok más jó szót hogy elpanaszolja, mennyire nyomorult volt a hétvégéje. Ezért csípem őket.

 

Special

Olyan nincs, hogy valami csak simán klassz, finom, meghitt, izgalmas, vagy akár csak kicsit is érdekesebb, mint zoknit stoppolni kibolyhosodott otthonkánkban szombat délelőtt. Ma minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy ha fun nem is, de legalább special, különleges legyen - a reggeli összedobását apák napján vagy csak új madáretető beszerzését az OBI-ból. Let’s make it special!

Mégis mi a lóf’sz az a special?!? Azt hiszem, ezt a szót a lagymatag elit hozta divatba, hogy ezzel elfinomkodjanak számos, sokkal kifejezőbb de nekik kínosan hangzó kifejezést.

Különösen zavarbaejtő és idegesítő, mikor embereket méltatnak úton-útszélen special-nek, s erről nekem mindig a Robin Williams-féle, részeg csajfelszedős duma jut eszembe: ,,Were your parents retarded? 'Cause you sure are special!"

Ha a bandaháborúban megkéselt Jamalról olvassuk a rokonság siralmát a napilapban, biztos megtudjuk, hogy a kiváló ifjú (igen, az aki füves cigivel a szájában mutat ördögvillát a facebook profilján) egy roppant tehetséges, special boy volt. Egy kérdés: ha egyre azt sulykolják belénk, hogy különlegesek vagyunk, akkor honnan tudjuk, hogy miben lehetünk valóban jók?

Aztán nem értem, miért nem lehet nevén nevezni a dolgokat, minden ködösítés és felesleges műtapintat nélkül. Szigetünkön special needs people-nak hívják a fogyatékkal élőket. Ez derék, de nekem ez túl tág fogalom. Az én fejemben ez jelentheti a bice-bóca, félláb nélkül születetteket, a vakokat, és a legdurvább testi-szellemi visszamaradottsággal, nyolcadmagukkal összenőve, nyáladzva vegetálókat. Mi a bánat az a special needs?! És miért nem lehet sántának, vaknak hívni eme embereket? A legtöbbjük elvan, relatíve normális életet él (gyakran boldogabbat mint mi ,,egészségesek”), nem hiszem, hogy magatehetetlen áldozatként lennének rászorulva erre a szemellenzős, putyujgató virágnyelvre.

 

Hero

Na, a másik kedvencem. Hősök. Tulajdonképpen a special a négyzetre emelve. A teóriám az eredetére a következő: napjainkban nem mondjuk a gyerekeknek, hogy ,,jön a védőoltás szuri, legyél bátor katona”, mert először is békeidő van, a katona egy mai kölyöknek valami egzotikum lehet, másrészt a katonáskodás a városi értelmiség lelkének militáns primitívség, az biztos csak valami vidéki Ukip-es akar lenni. A kulturális relativizmus jegyében arra sem nevelhetjük csemeténk, hogy legyen gerinces Ember, Mensch, mert annak moralizáló szaga van, az pediglen tabu. Így hát mi lehet a példakép pótlék? Marvel Comics! Fiktív szuperhősők, a Batman meg a Vasember, akikre fel lehet nézni – ha elég közelről bámuljuk a nagyképernyőt.

Valamiért az angol sajtó és szülői lélek szeret minden gyereket kis hősnek titulálni – jótékonysági szervezetek a rákos kis betegeket hirdetik Supermannek beöltöztetve, de anyu szerint little hero az a gyerek is, aki egy tavaszi náthát 20 percenkénti hisztirohamok nélkül át tud vészelni, vagy fölsegíti a remegő nyugdíjast a buszra. Vagy a Hős ember, aki kimentett egy fuldokló spánielt a park tavából. Hősök a mentősök, akik ellátják az épp aktuális terrormerénylet áldozatait, s hős az a nő, aki fölemelte szavát a munkahelyi szexizmus ellen (előírták a magassarkút).

Tulajdonképpen annyira alacsonyra tették az átlagember teljesítmény küszöbét, hogy onnan aztán k’rvára nem nehéz kiemelkedőt alkotni, részemről hős vagyok, amiért időben betolom a koffert munkába és fejből tudom a riasztó kódját. Azt hiszem, nagyon hiányzik az embereknek valaki akit tisztelhetnek-csodálhatnak, s ha már egyszer nem a Churchillek korát éljük, a jóskapista apró küzdelmeit tekintjük a sztálingrádi csata hőstettének.

 

Stress

A ,,szar az élet, ma is fel kell kelni” életérzés leggyakrabban használt varázsszava. Pszichiátriai osztályokon találkozhatunk stresszet átélt emberekkel: aki szeme láttára lőtték szét háborúban a családját, csoportos nemi erőszak túlélője, vagy akit napi 22 órát dolgoztattak illegálisan, bikacsökkel verve. Na, úgy képzelem, ezek stresszhelyzetek. Ám aki csatlakozik hozzánk Londonba, az nyugodtan integrálja szókincsébe ezt a kifejezést, máskülönben páriaként kirekesztik a társadalomból. Mifelénk stresszes a teljes munkaidő rendszeres ledolgozása, s stresszes a munkánkat érő kritika is (miszerint mit rontottunk el immár huszadjára is, határidőből kicsúszva). Stresszes a házimunka, az ingázás, a randevúzás, a karácsonyi tökfölösleges ajándékdömping beszerzése, a kanapéhoz passzoló díszpárna felkutatása, a fogorvosi vizit, s stresszes bármi, amire egyhuzamban 3 percig koncentrálni kell. Komolyan, mindenre ezt mondják: It’s stressing me out! Annyira a lusta, finnyás, elpuhult népek kifogása lett mindenre, hogy én már akkor is szégyelném kimondani, ha valóban úgy érzem, kicsit összegyűltek a fejem fölött a szarfelhők és kezdek elázni. Inkább elhülyéskedném, mintsem kicsússzon fogaim rácsos kapuján: sok a stressz. Mindenesetre szóban-médiában minden szófajra kiterjedő a használata, így tanuljuk meg bölcsen értelmezni a mögöttes tartalmat, mielőtt bedőlünk a trükknek.  

Szolgáljon (le)épülésükre!