Őfelsége Karácsonya - rámelegítünk

November végét írunk és ideát a Szigeten dübörögnek az ünnepi előkészületek. Szeptember óta. Akkor tették ki először, óvatosan és diszkréten tapogatózva, a Tescoban a karácsonyi nassokat, furcsán mutattak a leértékelt naptejek mellett. Októberben egy fokkal erősebben hangoltak, aztán a Remembrance Day után gázt adtak, két hete már nem győzünk átlavírozni a télapós vackokon a boltok előterében a tejtermékekig. Nem, a szaloncukrot a kis csacsik nem ismerik, de hogy akkor mi a helyi hagyományos arzenál, hagy mondom el.

 

Angolul a karácsony Christmas (Xmas takarékosoknak és X-Men rajongóknak), állítólag az óangol Cristes Maesse – Christ's Mass az eredete. Használatos még a Yuletide főnév is, ez a Nagy Nap körüli időszakra utal. Keresztyén módon ünnepelték, utcai előadás, lakoma, miegymás, a ma is ismert giccses üdvözlőlapocskák (Ł2.5 tizenhat darab akciósan), Télapó és a pukkanós papírhenger (crackers) a viktoriánus kortól a repertoár részei. Nálunk adventi koszorút tanítanak fonni a házitündér bloggerek, itt a Kissing Bough dobja fel egy kis friss zölddel a téli nappalit (a mikulásvirág mellett – Poinsettia). Aljáról fagyöngy lóg, mérgező az emberre, de nem is megenni kell hanem nagyokat puszilkodni alatta. Kereszténység előtti időkből származik a hiedelem, hogy elűzi a rossz szellemeket, továbbá a szeretet és barátság jelképe. Hagyomány szerint le kellett szakajtani egy bogyót, akkor jöhetett csak a cuppantós. Mesés karrier egy parazita növénynek mely az anyatest fákról kinőve madárürülékkel él boldog szimbiózisban, innen neve: 'Mistel' (ganéj) és 'tan' (gally, pácika). Pálcás kula – máris az orrunkban érezzük a sült gesztenyét, nemde?

kissing bough.gif

 

Az adventet sem lehet már elég korán elkezdeni, ó, ha a nyaralást tudnánk így kitolni időben, mint ahogy teszik a bizonyos négy héttel! Sorakozzon fel, aki meg tudja állni, hogy az adventi csokinaptárból nem egyszerre bányássza ki a nasit! Az ablakos papírdobozkák közkedveltek, Cadburry, Thorton's és külföldi társaik, hagyományőrző házakban azonban inkább gyertyáznak, a viaszt legalább nem csámcsogja el a gyerek, egy-egy számot kell minden nap leégetni december 24-ig.

 

Viccesnek tűnik a Christmas pickle (karácsonyi kovászos uborka), ilyen-olyan legendák kötődnek hozzá, amikben egy szent színre lép és izomból csodát tesz, lényeg a lényeg, koviubi alakú-színű karácsonyfa díszeket aggatnak a fára, amelyik gyerek megtalálja, extra ajándékot kap. Szerintem a mókás és a pornográf között lebeg, képzeljenek el egy hosszúkás, rücskös valamit lógni a fenyőfáról. Karácsonyfallikus szimbólum. Akkor már a Kula bá.

Christmas-pickle.jpg

 

Jesse trees, Dávid király apja Izáj után, anélkül, hogy nagyon belemerülnénk a Bibliába zanzásítsuk le a sztorit: Dávid, családfa ágának gyümölcse, Karácsony, ágak vagy rajzok (templomban, utcán), melyekről egy-egy bibliai történet, szereplő vagy azok szimbóluma lóg díszként vagy vésve-rajzolva valamire. Ma is tanultunk valamit!

 

Wassailing és Mumming: mindig az alkohol! Ez előbbi az angolszász ,,waes hael”-ből jön, mely Jó egészséget jelentett. Képzeljünk el egy cápaszaporításra is megfelelő méretű puncsostálat, ebből merítgették emelkedő hangulat mellett a wassail italt: forralt sör, tejszín, pirított alma, tojás és téli fűszerek egyvelege. Hogy is volt a Twist Oliver-ben? ,,Kérek még”. Na erre a löttyre gondolt a vén kujon, ezt nektek árvaházi párák! A Mumming sem mentes az emberi gyarlóságtól, eredetileg álruhába beöltözés és ajtónkopogtatós-éneklős ereszdelahajam volt, aztán élelmesek rájöttek, hogy ha az ajtó már nyitva, rabolni is lehet (nincs új a Nap alatt, kinek nem rémlik a ,,Jáj árányos, háccsak pisilni hagymenyjek má' be!” pesti verzió?), VIII. Henrik közbiztonsági okokból aztán betiltotta a maszkban házalást.

 

Apropó, Dickens: azt mondják, neki köszönhetően társítják a Karácsonyt a hóval, az ő idejében szokatlanul kemények voltak a telek, fagyott a Temze és hullott a pihe, ezek aztán beleszövődtek történeteibe. Leghíresebb közülük (ahol nem hal éhen egy gyerek sem) a Christmas Carol. Carolokat már a pogányok is énekeltek a téli napforduló idején, majd a keresztények kissé átírták a dalszöveget. Inkább otthon énekelt dalocskák voltak, amiket aztán az Oliver Cromwell és a Puritánok nevű együttes egyszerűen letiltott a listáról. Népdalgyűjtők szorgos munkájának hála maradtak fent Carol énekek, a mai napig sokaknak ez adja meg az igazi hangulatot: utcán, templomban gyertyagyújtáskor, közösségekben dicsérik az Urat ki-ki a maga hangterjedelmével.

 

Honnan a karácsonyi színek? A zöld a borostyánnak, fagyöngynek került terítékre, az örökzöldek pedig ősidők óta a tavaszt ígérték, illetve a jó szerencsét. Templomokban az Édenkertet ábrázolták fenyőággal, rajta pedig egy piros almával, mely a bűnbeesés gyümölcse-színe, másrészt Krisztus vérét vörös magyalbogyók szimbolizálják. Piros a püspök úr csuhája, Szent Miklós (alias Télapó) pedig csak követte a divatot. Piros és arany a melegség színei, arany jelzi a fényt és a betlehemi neonreklám csillagot. A fehér a tisztaságot és békét juttatja eszünkbe, meg persze a havat, ha mákunk van, fehér a templomi ostya és fehér a oltárkendő is. Végül a kék: drága mulatság volt régen a kék festék, csak gazdag és előkelő emberek engedhették meg, Szűz Mária fontosságát is kék ruhájával hangsúlyozták. Kék az ég és vele együtt a mennyország is.

 

Mint oly sok mindent, a karácsonyi képeslapok kereskedelembe katapultálását is angol találmánynak könyvelik el (ha már az okos tudósok és Jézus maga magyarok voltak, khm), Sir Henry Cole 1843-ban tervezte meg és dobta piacra az első üdvlapot. Akkortájt alapították a Penny Post postaszolgálatot, lehetővé téve az egyszerűbb rétegeknek is a levélküldést. Az első képeslap nem volt túl sikeres, sokan felháborodtak, mert az egy családi asztalt ábrázolt, ahol borral kínálják a gyereket (ha jól tudom, a gin itt komolyabb gond volt hosszú évtizedekig-századokig, mint a vodka egy orosz falunapon, de hát a viktoriánus korszakban emelték felsőfokra a szemforgatást). Na de a lényeg, azóta elszabadult a nyomdatinta: évente közel 130 millió fontot tejel a tündibündi-vicces képeslap ipar. Nem is rossz az email korában.

 

A többit mindenki ismeri, köszönhetően az amerikai-angolszász kultúra előrenyomulásának: candy canes (a piros-fehér csíkos pálcikás cukorka), a Tokió éves áramfogyasztását felszívó köztéri kivilágítások (az Oxford street-en október végén már rágyújtottak), a Royal Mail postásainak kétoldali sérve a szentimentális képeslapok kihordása után, émelyítő slágerek az üzletekben (számolom hányszor hallom GyuriMihálytól a Last Christmas-t), adakozó hangulatunkra és lelkiismeret furdalásunkra alapozó kosztümös adománykérők (simán beállnak a kasszákhoz és rákérdeznek, nem akarunk-e hozzájárulni a rákos gyerekek/veteránok/sánta foxik alapítványába, aztán marha csúnyán néznek, ha nemmel felelünk), mesés kirakatok, a fő látványosság a Selfridges üvegszínházai, évről-évre valami újjal és pompázatossal rukkolnak elő, gyönyörűek, meseszerűek. Tényleg, idén a Storytelling a téma, a Csipkerózsikát bravúrosan ötvözik a designer cipellőkkel. Akit érdekel a tavalyi londoni felhozatal, katt: http://www.vogue.co.uk/spy/street-chic/2013/christmas-windows/gallery/1078944. Azért a Harrods se kutya.

 

regents street xmas lights.jpg

 

Érzékeink felcsigázására és az élvezetek kéjes elnyújtására kaptuk germán örökségként a Karácsonyi Vásárokat. Faházikók ékszerekkel, kütyükkel, édességgel, forró kolbival megrakodva. A leghíresebb és legnagyobb volumenű szezonmóka a Hyde Park Winter Wonderlandje, egy januárig nyitva tartó, realitásból elszippantó varázsföldje, Télapó falvával, koripályával – szponzorálja a Lycamobile, ennyit az ártatlan, reklámmentes szórakozásról, vidámparkkal, árusokkal, cirkusszal, Magical Ice Kingdom-mal, jégből kifaragott szörnyekkel, stb. November vége felé nyílt meg, izgalmas lehet hűteni a cuccost, ugyanis napok óta esik és kiskabátos idő van. A Tate Modern előtt echte Vörösmarty teres házikók állnak, köztük egy magyar üvegárussal, az üvegek szépek, az eladó néni igazi morcos-slampos némber, a Természettudományi Múzeum előtt korizni lehet, a Covent Garden piaca amúgy is vegyes, de a múltkor láttam karácsonyi üveg fadíszeket, kézműves darabok és a sóhajaimtól bepárásodtak – valami szépségesek (megérdemlik az ingyen reklámot: http://www.artifactually.co.uk/). Na most lehet, hogy részrehajló vagyok, de ide Londonba úgy illik ez a Wiener Christkindlmarkt-parádé mint tökre a gyűszű, a bódék leginkább nemzetközi gyorsfalatokat kínálnak némi forralt borral megtoldva, a mai nap megkoronázása a Speckmobile büfé volt, a Schnitzeltime! felirat mögött rasztás afrikai fiatalember dobálta az osztrák konyha remekeit (lásd a fotóalbumot. Igyekszem végigjárni a város főbb piacait, de ehhez kevés a négy hétvége).

 

Aki pedig kíváncsi a komor realitásra (az az átok pénz és vágyakozás) vagy az ünnepi asztal bőségére (avagy hogy zabáljuk magunkat angolbetegre a királynő tévés beszéde alatt), tartson velünk a következő fejezetekben is!