UK food: Hogyan ne tegyük be lábunk a konyhába angolosan?

Népélelmezési szempontból az Egyesült Királyság paradox egy hely: egyrészt Európa egyik legkövérebb országa Anglia (férfiak 67%, nők 57%-a túlsúlyos vagy elhízott), ami furcsa statisztika, mert kevesebb a sörhast maga előtt vonszoló tag mint nálunk, de több az olcsó élelmiszeripari tápon felhízlalt disznaj, aki nasival-sültcsirkével-pizzaval-chipsszel megrakodva trappol haza a Voice elődöntőjét végigizgulni. Másrészt kiváló a nyomdaiparuk és a szórakoztató szektor, ki ne tudna fejből legalább egy brit tévés-könyves szakácsot és egyben nemzeti celebet? Van nekik nagyonlazascrác Jamie-jük, bájos Nigella-juk, régebben a két duci hölgy tarolt a Spektrumon (Clarissa Dickson Wright és Jennifer Patterson, azóta mindketten átducultak az örök vadászmezőkre), verhetetlen a régi motoros Mary Berry (1935-ben született, már akkor kiadta első könyvét mikor Jamie-ék még a spájzban sem voltak), ő a konzervatív Anglia nagyikája aki ugyanazzal a mumifikált mosollyal pózol címlapokon nosztalgiás virágos háttér előtt, és hogy a feketék is főzhessenek középosztálybeli fehér ember módjára, a modellből avanzsált Lorraine Pascale add tippeket hogyan használjuk fel maradék parmezánunk és karibi fűszereink a napi igából hazatérve; biztos minden magyar és brit háziasszony ilyen gondokkal küzd a hónap végén, fizu előtt. Elszórakoztatott minket a félig amerikai Loyd, aki tulajdonképpen utazgatott szerte a világban, piált és anekdótázgatott a kamerák előtt, közben összerottyantott valamit, ha már a főzőbor úgyis kéznél volt. Hab a tortán az igazi és egyetlen Gordon Ramsay, a betörhetetlen 3* Michelin Wild, aki lehet, hogy jó végén fogja meg a majomterrine-t, de a műsorával divatba hozta a hisztis seggfej módjára viselkedést a konyhákban.

Akad egy pirosbusznyi nemzetközi kiskukta, aki kíváncsi rájuk, nesze: http://www.foodnetwork.co.uk/celebrity-chefs.html. A britek lassan rájöttek, hogy attól még, hogy külföldi, egész ehető a koszt. Hogy könyve van-e mindegyiknek, nem tudom, de majd idővel biztos lesz.

Aki minden angol celebséfek ősanyjára kíváncsi, nézzen meg youtube-on egy Fanny Cradock klippet és vonja le a következtetést, mennyit változtak az idők Oliver-ig: a némber színházi sminkkel, báli ruhában, birodalmi ékszerekben, dohányos hangon pacsmagol a stúdiókonyhában a háziasszonyok okulására, közben beszól a statisztáknak, az operatőrnek és azt tanácsolja, pulykaszurkálás közben gondoljunk egy haragosunkra. Hát nem édes?

image

Mindez azért vicces, mert azon nemzet fiai okítják a népeket főzésre, akik konyhája finoman szólva is ehetetlen, de talán pont ez teszi őket annyira lelkessé: innen mélyről szép a győzelem. Klíma teszi biztos meg a kétezer év beltenyészet, de az angol gasztronómia tömegpusztító fegyver, annak ellenére hogy a természet itt is képes kiszuszakolni magából változatos hozzávalókat. Tulajdonképpen ezért csíptem a Két duci hölgyet, ők azért felvállalva, hogy úgy szar az egész ahogy van mégis csak a hazai, vidéki „ízeket” próbálták protezsálni. Manapság egy szakács úgy mondja, hogy „modern British” konyhát visz, ami azt jelenti, hogy pofátlanul átvesznek minden országból technológiákat, fogásokat, szószokat és csalafintaságokat, az alma maga a francia pekingi pirogban pedig igen: angol. Nem hülyék.

A milliós eladási példányok, átcsócsált tévés főzőműsorok, publicitás után mit gondolnak, főznek az angolok? Aki igennel válaszolt, ne válasszon szellemi foglalkozást. Hát kérem, ha befáradunk egy közértbe, akkor van egy kis parcella az import zöldségnek-gyümölcsnek, a többi az élelmiszeripar mannája: konzerves, zacskós, mirelit, kicsire miszlikelt vagy egyben hagyott, fűszerezett, pácolt, lében úszó, teljes kiőrlésű és vegetáriánus verzió, kóser/halal, élesztőmentes vagy diabetikus, hűtőben tartandó vagy helyben sütött, az instrukció ugyanaz: csúld be a mikróba/sütőbe/lábosba, kevergesd meg félúton ‘oszt tápolj! Nem tudom, de lehet, hogy Nagy-Britanniában rendes konyhakést csak emberölési szándékkal vesznek az emberek, mert hogy mindennapi étküket nem azzal állítják elő, az hót ziher. Itt vagy az anyátlan csóró bevándorló főz mert az olcsóbb, vagy a felső-középosztály amolyan péntek esti baráti úri muri gyanánt begyújtja az inox bográcsot és elügyetlenkedik a borsó szecskázásával. Kimondhatatlan gourmet alapanyagok és szigorúan egy pohár vörös mellett. Körbeérdeklődöm majd kolleganőimnél, utoljára mikor láttak, ha nem is csinálták, házi tésztát gyúrni valakit. Elképzelhetetlen ez a mai rohanó világunkban.

De az ötletet szeretik, recesszió, otthon evés és internet ide vagy oda, 2012-ben a szakácskönyvek 26 millió fontos édes álmokat hoztak az iparnak (darabja 20-25 font körül mozog, a májereké, persze). Ehhez persze kell egy arc is, már rég nem a Váncza asszonyok idejét éljük, hogy itt a recept, fogd meg jól. Profi fotós, gyönyörű körítés, egy márkajelzett elbűvölő egyéniség, a népek meg veszik, vele együtt az életmódot és az illúziókat. Nálunk a hírességek rögtön pikáns önéletrajzot írnak, itt az „Én is odaégetem néha”-imázzsal nyomulnak a tiszavirág médiajancsik és szakácskönyvvel rukkolnak elő. Jamie spórolós receptjei és Nigella olasz módra nelzonba fogták a Dickens összest és kiütéssel nyertek a karácsonyi szezonban. Ha Harry Potter fortyogó rézüstből varázsolt volna, meztelen, tajtrészeg eksztázisban ünneplő könyvkiadókat pecáznának ki a Trafalgar szökőkútjaiból fiskális év végén.

Előbb említett szakácsaink naná hogy saját konyhacikkeik, önteteik, zacskóslevesük is piacra dobták, kaphatóak a Sainsburytől kezdve a puccosabb John Lewis-ig, tojástartó kosárka 30 font, antipasti kínáló deszka laza 25, a márkát a liba jelzi (Mary Berry. Nincs humora az öreglánynak, miért nem egy málna a logó?). Nagyon szépek, kívánatosak, hangulatot ígérnek és egy rakás mosatlant. Végigböngészhetjük Jamie fűszerkínálatát meg a három számjegyű késszettet, ami Gordon szerint minden rántotta alapja. Kinek mi a stílusa: a minimáldesigntól kezdve a romantikus vidéki Anglián át a városi fiatalság bohémságáig mindenre gondoltak a marketingesek. A mi Stahl Jucink kispályás háztartási cikkes ezekhez képest.

A pösze pucér szakács saját éttermeket is nyitott, bele-belerohanni egy Barbecoa, Fifteen, Union Jacks, Jamie’s Italian, illetve Jamie’s Diner hálózat egységébe, vagy vehetünk egy főzőtanfolyamot a Recipease-nél (nem fizetnek a reklámért, de mindenki odakattinthat és ámulhat, hogy ki van ez találva! Egy mélytányérnyi dobdössze kaja passzentosan újracsomagolva). A riválisnak cupcake boltja volt (azóta lehúzta a rolót) a Covent Garden piacon, na most a cupcake nagyon aranyos, de az osztrák-magyar kávéházi kultúrán felnevelkedett ember se lenyelni, de kiköpni nem tudja.

A főzőcskén és csótányos étterem-realityn kívül imádják a The Great British Bake Off műsort, az amatőr cukrászok 15 perc hírneve, a már említett Mary Berry és a kenyérkirály Paul Hollywood a becses zsűri. Aki megnyeri, nem mazsoláért robotgépelt: műsorok, megbízások, új élet, új kihívások.

A gasztro tömegszórakoztatás fő elkövetője persze a BBC, tévé, online, magazin (bbcgoodfood), az újságosstand konyha rovata kiteszi a Szabó Ervin könyvtár féléves magazin felhozatalát: húsimádók, vegák, vegánok és egyéb boldogtalanok, tortadíszítés, ünnepi mókaságok, diétás, olvasói receptes, koktélos, sorolhatnám, Ł4-6 körül darabja. Egy hiányzik közülük: a „Magad uram a nyersanyagoktól kezdve” című, ha volt is, nem érte meg a második kört.