Röhög az egész osztály - és vásárol. Kultikus biobolt Londonban

Akit újdonságként vág mellbe a hír, hogy London etnikailag igencsak összetett, az eddig nem figyelt oda. Akinek az is meglepetés, hogy begyökösödött, 24 karátos osztályrendszer van Angliában, az nem olvasott irodalmat, nem nézett kosztümös drámát és nem követte Lady Diana Károlyné Spencer hullámvölgyes életét.

Nagy bizony a tarkabarkaság és az össznépi osztálytalálkozó. Az osztályok csak találkoznak de nyűgös a keveredés. Oda akarok kilyukadni, hogy van itt a környékemen egy elég lepukkadt papírmasé sarokház, az például a feketék közösségi háza (jó időben, vasárnap ott grilleznek, ötyéznek, a gyerekek addig karateórát vesznek, ilyenek), rengeteg a kínai, nekik nincs helyi gyülekezetük de lefogadom, hogy sokan ismerik itt egymást, aztán van kolumbiai és muszlim utcaszakasz is, ide húzza a világ népeit a centrifugális erő, tömörülnek a kolbászosnál, vízipipásnál, borbélynál, stb.

 

Nyugodjunk meg, a jómódú, zömmel fehér/európai, vagy az ők életvitelét felvett idegenlégiósoknak is megvan a maguk kis temploma és zarándokhelye: a biobolt. A legnagyobb az amerikai alapítású Whole Foods Market, ha Kensingtonnál járunk és Vili és Kati épp nem érnek rá teára, ugorjunk be gyönyörködni a bőség forrásába.

2004-ben vásárolta be magát a jenki organikus mekka az Egyesült Királyságba, azóta nem épp töretlen sikerrel, de 9 üzlettel ad hűs megváltást a rovarirtó szeres, unfair-trade, madárfüttymentesen leszüretelt és stressznek kitett élelmiszerektől tartózkodni kívánó közép-középosztály+ tagjainak. Ökoanyukák, slampos fazonok, iPod-bevásárlólistás fiatalok, itt élő amerikaiak, meg még tudjafene ki a vásárlókör. Ez a szép ebben a városban: akinek még nincs hatodik érzéke az Osztályhoz, az érzi, kivel áll szemben, de csak körbeírni tudja, belőni nem. A biobohócok meg íratlan szabályok szerint élnek, egy a tuti, vagy jó munkakörbe tolták be a popsit, vagy örököltek, de ki tudják perkálni a Whole Foods kasszájánál a szemfényvesztést.

 

whole-foods-london.jpg

 

Van itt kérem hideg-meleg étel, ínycsiklandó süteményes asztalkák, Ł6 egy ötszeletes brownie-s zacskó, abból kijön otthon egy tepsi, csak ne láttam volna a múltkor, hogy a munícióstálca a mosogatószer mellett pihen a látványkonyhában. Gyönyörű, tolóajtós kiskamrában fulladhatunk meg a világ büdös sajtjai egyesüljetek szlogen alatt. Aztán zöldség-gyümölcsös, kimért magvak, gabonák, fűszerek, jó játék az egész (van Hungarian paprika is, de megálltam és nem szívtam fel egy csíkot egy összesodort tízessel mint afféle honvágytól fűtött lokálpatrióta), és hosszú sorokban roskadoznak a polcok a különbnél különb nemzetközi finomságoktól. Guszta tálalópultban bonbonok csalogatnak, onnan pont rálátunk a lebomló mosószer, német bioszemránckrém és csoda babapelus felhozatalra is. Tényleg el lehet bámészkodni egy jó órácskát, elolvasgatni az összetevőket, nagyon szép a csomagolás, ha lenne az angolban tegeződés, lemosná az Ikeát barátságosságban, és fellélegezhetünk, hogy azért mégis csak lehetünk tudatos vásárlók, akik méltányolják a 8 éves Pepito kakaóbab szüretelő munkásságát és kiperkálják a vaskos árrést.

Aki még hisz ebben a himihumiban, az már rég nem olvassa ezt, aki meg nem, az tudja... Igen, én is szoktam ezt-azt venni, hamut a fejemre, ámbár mentségemre legyen mondva, zöldséget-gyümölcsöt nem veszek mert úgyis ugyanaz a kamion hozta, mint a Tescós árut. Tulajdonképpen nem is a termékeket kritizálnám, hanem az alkalmazottakat dicsérném. Fiatalok, bevándorlók, angoltudás a kasszánál még van, a rakodógyerekektől már nem követelik meg. Minek? Elhallgattam a spanyoljukat, dél-amerikaiak voltak. Feketét ritkán látok. Fizetésben, munkakörülményekben nem hinném, hogy sokban különbözik a diszkontos Lidltől, épp csak oda a csóró prolik járnak, itt meg az úri agyatlanokat kell rezzenéstelen mosollyal kiszolgálni. A kiszolgálás pedig tényleg első osztályú. Nincs az a sonka, amibe bele nem vágnának kóstolóért, vagy csokidrazsé, amit ha a vevő úgy kéri, ne csomagolnának be szemenként. Jó napot hölgyem, miben segíthetek, kérem erre tessék, persze, jöjjön utánam, megmutatom, stb. Itt gürizik az az osztály, akinek valszeg még a gyerekeik sem lesznek elég pénzesek ahhoz, hogy 40-50 fontot otthagyjanak egy kis közértes ruccanásra, de akik elég élelmesek ahhoz, hogy kiröhögjék a négy osztállyal feljebb tengődő kedves vásárlót a hátuk mögött. Vagy épp előttük. Történt ma ugyanis, hogy ugyan a büfé nyitva volt, de az üzlet java része csak 12-kor tárta ki kapuit. Addig kis kordonnal zárták le a részlegeket, előttük pedig a beizgult nép állt szuszogva sorban. Óra delet üt, kordon megnyit, hadosztály mint a konda megindult kosárpúpozásra, mire 4-5 árufeltöltő srác mosolyogva nézi őket, aztán megjegyzik egymásnak tört angollal: ,,Legalább nem futnak, ez jó!” Tus! Kis osztálynaplómba beírtam nekik egy mosolygós ötöst.