(F)ORDÍTÁS - ami a kettővel ezelőtti posztban angolul lement :) Thx to K

Nem túl boldog egészségügyi dolgozóként, már nem tudom nem-megírni ezt, mert a mai nap egy OLYAN nap volt, amikor az ember azt mondja „elég!” Bedobhatja ezt a levelet a szemetesládába, vagy szánhat két percet az elolvasására. Örülnék, ha ezt a másodikat tenné.

A nap azzal a beteggel kezdődött, akit megbüntettek, mert a rendelő előtt parkolt, ahol jól láthatóan jelezték, hogy csak engedéllyel rendelkező autók hajthatnak be. Az van ráírva csak alkalmazottak, és rokkantak. A beteg vörös fejjel jött vissza, kiabált és mutogatott, és azt követelte, hogy MI fizessük ki a büntetést, mintha a rendelő felelőssége lenne, hogy a tilalomra figyelmeztesse az embereket? Miért nekünk kellene érvényes jogosítvánnyal rendelkező vezetőknek elmagyaráznunk a KRESZ-t? Tovább lökdöste és sértegette a recepcióst, a parkoló őrt, engem, és láthatóan felháborította, hogy nem hagyhatja csak úgy ott a BMW-jét, ahol a kedve tartja. A hab a tortán, vagyis a héten, az volt, amikor egy másik nő megfenyegette a recepcióst, hogy fejbe rúgja, ha nem kap időpontot. Elhinné, hogy nap, mint nap megkapjuk a részünket az ilyen inzultusokból?  Ha éppen nem a parkolójegy miatt, akkor a kihagyott időpontok, kifizetetlen számlák, késések miatt, mert nem hívja be az orvos azonnal, és így tovább. Mindenki hibás, csak ők nem, A többség legalább beszél angolul, de az igazán „szórakoztató” az, amikor teljesen ki vannak borulva, de egy szót sem lehet érteni a dühöngésükből…

Szégyenletesnek találom, hogy a társadalom eltűri az ilyen felkavaró, és ijesztő viselkedést. Tegnap egy nő torkon ütötte az egyik orvost, mert nem javasolta azt a kezelést, amiről ő maga, minden bizonnyal maga is klinikailag jól képzett, úgy gondolta, szüksége van. El kell viselnünk az ilyen agressziót? Erről nem igazán beszélnek a médiában, ugye?

El tudja képzelni, mennyire felháborítanak a rosszul működő egészségügy rossz híréről szóló hírek? A hírek az egészségügy hozzá nem értéséről, és sok szegény-szegény áldozat küzdelméről? Lehet ezekben némi igazság, kétségtelen, mindenhol vannak hibák és tévedések, de hadd mondjak el valamit:

Az az ostoba engedékenység, amellyel a társadalom elviseli, sőt ünnepli az ostobaságot, az arroganciát és a felelőtlenséget, az az, ami miatt a keményen dolgozók legszívesebben leülnének, és a fejüket vernék a falba. Ez a mi világunk, ahol a telefon okosabb a tulajdonosánál. Az emberi jogok önjelölt védelmezői a hajukat tépik védenceik szenvedései láttán, és azonnal a dolgozókat dobálják sárral, de nem veszik a fáradtságot, hogy akár egy napot is a tűzvonalban töltsenek, sőt mi több, egy napot nem bírnának ki a mi helyünkben. Nem azért, mert túl bonyolult a feladat, hanem mert annyira megalázó tud lenni. És isten irgalmazzon nekünk, ha ezek a jogvédők akcióba lépnek.

 Tudja, az apám, félig viccelve azt szokta nekem mondani, hogy csak néhány afrikai bennszülöttnek adna pontokat az eszéért. Miért? Mert, ha az az ember sorozatosan hibázik, akkor a) lelövik valamilyen háborúban, b) éhen hal, c) megeszi egy oroszlán. Nem engedheti meg magának, hogy ostoba legyen és lusta. Nincsenek jogi képviselői, akihez nyafogásukkal fordulhatnának, és nincs társadalmi jólét, amit a saját ostobaságáért hibáztathatna.

Mit tegyünk? Olyan kultúrát hoztunk létre, ahol a személyes felelősséget, folyton másra toljuk. Ahol tetteinknek nincsenek következményeik, mert bármekkora tökfej is az ember, mindig ujjal mutogathat valaki másra, vagy valamilyen jogi hézagra, és dühös, visszamaradott nagyképűséggel megússza a dolgot. Ők a hibások! Ha az asztal verése nem segít azonnal, kiáltsunk diszkriminációt, ez mindig egy jó érv. A pokolba a józan paraszti ésszel, a társadalmi elvárásokkal, megfontolásokkal és feladatokkal. Ne gondolkozz, csak tedd meg! Tedd meg jó hangosan, a megbánás, vagy a magunkba tekintés legkisebb jele nélkül.

 Nekem úgy tűnik, egyre többen fordulnak sértett egójuk kényelmes önigazolásának eme kényelmes módjához: a szegények, a befolyásosok, minden bőszín, vallás, korosztály, és társadalmi osztály egyaránt képviselteti magát. Láthatjuk őket a Tesco-ban, az egészségügyben, az utakon, az iskolákban, a vegytisztítóban, és a legelegánsabb éttermekben. Őszintén nem értem, hova jutott a világ: teljesen elfogadhatatlan, hogy a „fekete” helyett színes bőrűt mondjunk, de ugyanakkor nem szólunk meg semmilyen egyéb agressziót, verekedést, modortalanság, vagy akár tankönyvi h-ü.l-y-e-s-é-g-et. Miért nem?

 Így nekünk, akik úgy döntöttük húzzuk az igát, szerződésekkel, szabályzatokkal, feliratokkal, figyelmeztetésekkel, garanciákkal, biztosításokkal és kiváló ügyvédekkel kell körbebástyáznunk magunkat, és értékes időnket és energiákat kell arra fordítanunk, hogy újabb és újabb elképzelt helyzeteket találjunk ki, rossz szülőkkel, ostoba ügyfelekkel, veszélyes sofőrökkel, gondatlan betegekkel és ki tudja még mivel. A civilizációnk a saját sírját ássa a beadványokkal, automatikus figyelmeztetésekkel, kártérítésekkel, ingyenes ajándékokkal, és a „mindig van egy második esély, te gyönyörű, szépséges emberiség” hozzáállással, és értetlenül állunk szemben mamikor az alkalmazottak munkamorálját vizsgáló kutatások eredményei nem erősítik meg, hogy mi vagyunk a legfényesebb csillag az univerzumban. Üdvözlégy, a Nagy Demokratikus Nyugat! Fenntartható mentális fejlődés!

 Én magam nem vagyok hajlandó az agyamat és társadalmi kötelességtudatomat a hipokrita liberális kényeztetés és az arrogáns beképzeltségre pazarolni. Sajnálom, nem olyanok az alap-beállításaim. Ragaszkodom hozzá, hogy normálisan kezeljenek. Továbbá, ahhoz is ragaszkodom, hogy olyan társadalomban éljek, amelynek tagjai előbb gondolkodnak, és csak utána beszélnek. És abban is eléggé biztos vagyok, hogy van jónéhány szorgalmas pontosan érkező, lelkiismeretes szülő, és rossz egészségi állapotú személy, akiknek már tényleg elegük van a legalizált henyeség és ostobaság alkirályságával. Üdvözlettel, K.