Itt a tavasz, hol a piac?

Klikkelgetek a hírportálokon így március végén, mígnem a kamikaze pilóták és pucér hírességek között szemet nem szúr a receptes részleg. Ha március, akkor medvehagyma! - asszongya. S erről eszembe jutott, mi hiányzik Magyarországról/Budapestről, de mielőtt nagyon elfogna az erzsébetvárosi nosztalgia, gyorsan fölgörgetek a hazai hírekhez, az rögtön kijózanít és megcsókolom londoni szutyok szobácskám küszöbét.

 

Volt egy portugál kolléganőm, nos vele egyet értettünk abban, hogy anyaországainkban a szegény ember jár piacra, vagy legalábbis az átlagos kubikoló. Piacra, az igazi kofás, üvöltözős, alkudozós, sorban állós, lehúzós, a-bunkója-nyomkodja-a-barackot piacra, meg ahol lángossal kezdi az ember a bevásárlást és közben tisztes távolból töprengve nézi a szemközti kolbászos alkeszes klientúráját, hogy a bánatba lehet fütyülős felessel kezdeni a napot. Olyan piacra, ahol a pár mogorva tirpák között azért van kedvenc paradicsomos nénink, a mézesember kirakja az unokái fényképét és közben borsót pucol, ahol könnyű eltaknyolni egy-egy leesett saláta levélen és ahová vihetjük a kis üvegünk rendes, háromhatos, fasza nyers tehéntejért. És igen, ahol még van édes barack, igazi ízes eper, kimért bab és mindenféle leveles gezemice, amit a néne tájszólással próbál ránk sózni emésztésünk javítása véget vagy vázába valónak - akár ugyanazt.

 

Én szeretem a piacot. S bár Londonban mindent de mindent meg lehet venni, valami mégis hibádzik. Itt is van market, persze hogy van, meg is látogattam párat. A két legközelebbi a Borough Market és a Blackheath-i Farmers' Market. Aki a Vásárcsarnokot turistásnak tartja, az a Boroughtól Temzének rohan. A választék mennyei, a német kézműves sajttortától a baklavás gyönyörtálon át a friss halig és termelői sajtig van MINDEN. Reggel 9-kor már mozdulni nem lehet a fényképezőgépektől, az áruk fenségesek és egy kisebb ország GDP-jét otthagyjuk a szombati bevásárlásra. Kérem itt az ambiance-t is meg kell fizetni, nos, ha valaki hangulatosnak találja a vasúti felüljáró alá bezsuppasztott, mocskos kis standvárost, legyen az akár fiatalos és ötletes, akkor ki ne hagyja. Klassz, de nekem ez nem Piac, inkább életérzés-közért módos gasztromajmoknak. Aztán ha csakazértis ragaszkodunk az ízes, ehető nyersanyaghoz, elevickélhetünk valamelyik őstermelő piacra, kedves eladók közé (nem, itt nem ugatnak ránk, hogy Majd én szedem a gombát!). Mindegyiken van süteményes, virágos, kenyeres, zöldség, aminek lennie kell. Még az árak sem vágnak földhöz, igen, húzós, de ha órabérrel számolgatunk, a Lehelen sem olcsóbb a nagybaniról összetarhált földes áru, pedig mi agrárország lennénk, vagy mi. A bibi? Ha csak nincs mázlink és a sarkon lakunk, bumlizhatunk a nagyvárosban egy órát meg vissza, a hét egyetlen egy napján vannak nyitva néhány óra erejéig, a választék pedig a menüminimumot kielégítő, igaz, legalább szezonális és nem a Tescot tömjük vele. Harmadik alternatíva a Portobello Road-os, Lewisham-i, stb piacok, ezek az utca porába kitett asztalok arc árusokkal, ahol potom pénzért tömhetjük meg a banyatankot egy tál/egy font almával, répával. Chile, Kamerun meg Laosz a származási hely, dobtam a kukába az almát, olyan rossz volt, de mondom, ez is van.

 

optimized-img_1169.JPG

 

Ha március, akkor medvehagyma! Eszembe jutott, tavaly, még Pesten, 300 HUF volt egy jó nagy maroknyi, abból lett pogácsa, körözött, rántotta, lecsóba való, amíg meg nem untam, bűzlöttem tőle, de egyszerűen nem lehetett nem belerohanni: árulták a piacon a kofák, árulták a piac előtt a cigány asszonyok cigivel és tenyérjóslással package-ben.

 

Itt ma esőben és pofát maró szélben kocogtam el az őstermelői piacra, hátha, hááátha van valamelyik gizgazos szépléleknél. Volt, a mellékelt fotón látható 50 grammos kiszerelés, 1 fontért. Nem nagy összeg, nem nagy adag. Wild garlic, Bear Leak, ramsons, bevágtam a Wikipediát, hátha körül kell írnom nekik, mit keresek.

 

Mert népek kavalkádja ide vagy oda, meg kell küzdeni egy rendes ebédért az idecsöppentnek. Az angolok nem főznek, nem ildomos fölizgulni a konyha melegétől, nem hallottam még őket arról vitázni, ki mit rak a babgulyásba az anyja receptje szerint. Ennek itt nincs kultúrája. Itt a pub a közösségi élet színtere, nem a tűzhely meg a piac. A whiskey-t jobban párolják, mint amennyire az egytálételük fűszerezik. Én pechemre inkább a konyhában beszélgetésen szocializálódtam mintsem az ,,arcodba böfögöm a sört a focivébé alatt" vasárnapi krimóebéden, ezért így határon túl banyek: hiányzik a magyar piac.

 

optimized-img_1638.JPG