A Marks and Spencer Test

m_s.jpg

 

 

Nagyon csiklandozza az ember fantáziáját ez az osztály kérdés. Nem véletlen, hogy milliók követik a királyi család nyámmogását, ülnek a Gazdagok és szép Isaurák ismétlése előtt, vagy próbálják csemetéjük a lehető legjobb iskolába pozicionálni a szebb jövő érdekében. Angliában, új szelek ide vagy oda, az osztályrendszer és tudat már a pelenkamárka kiválasztásánál beleivódik az alattvalóba. Ezt persze illik tagadni vagy legalábbis humorizálni vele, de mindenki tudja és mindenki ennek megfelelően választ autót, ruhát, szókincset, ingatlant, folyóiratot, no és persze úti célt bevásárló körútjainak.

 

Itt jegyezném meg, errefelé a szigetországban az Osztály nem pénz kérdése. Tényleg nem. Van persze old money és new money (ha nyerek a lottón vagy én vagyok az új Zuckerberg még nem leszek befogadva az elit klubokba és családnevem sem méltó megjegyzésre. Unokáim már igen, mert ekkor már többgenerációs lovettáról van szó, legyenek akár léhűtő, burzsuj kis semmittevők a kölykök). Az Osztályt a stílus határozza meg. A belülről jövő tartás, kurázsi, attitűd, egyéniség, személyes varázs. Zsíros bankszámlája bármilyen felkapaszkodott bugrisnak lehet, elegánsan élni – akár száraz kenyéren is – csak kevesek tudnak.

 

No de a mai bejegyzés lényege: hogy tudjuk kipuhatolni, hogy beszélgetőpartnerünk melyik osztályba tartozik? Itt lényegében a már emlegetett Watching the English példaműre támaszkodnék (írója Kate Fox, kulturális antropológus). A hölgy nem egy napot eltöltött és interjúzgatott a leghíresebb angol nagyáruház összes részlegén, tudományos bizonyítéka van rá, hogy egy nyakkendőből vagy álomnyaralásból nem lehet lekövetkeztetni a másik ember igazi osztályát. Kérdezzük hát meg a másiktól, csak úgy mellékesen: te mit szoktál venni a M&S-ben? Majd lessük a reakciót.

 

  • A felső-középosztály szívesen költ a kissé drágább, de jó minőségű M&S élelmiszerre (rengeteg a saját márkás áru, eredetileg csak az általuk készített termékeket árulták). Továbbá hajlandó még fehérneműt, ágyneműt vagy törülközőféléket venni, a lehető legegyszerűbbet, még véletlenül sem M&S logósat vagy bármi olyat, aminek mintája alapján kiszúrnánk az eredetét. Sosem vetemedne partiruhára vagy cipőre, még ha jól szabott, kényelmes darabok is azok.
  • A közép-középosztály már nagyobbat kanalaz a ruházati- és lakberendezési kínálatból. Nem csak ágynemű, de párnácskák, függönyök, székek is jöhetnek, s bármilyen tiritarka M&S ruhadarabban szívesen mutatkoznak fényes nappal. A heti bevásárlólistát nem itt pipálják ki, de egyes termékeket, ételeket továbbra is megvesznek, bölcsen mentegetve a pénzszórást: ,,az ár megéri a minőséget”. Klotyópapírért és Cadbury csokiért meg beugranak a Tescoba.
  • Alsó-közép és felső-munkásosztály feltörekvő tagjai ételt csak különleges alkalmakkor vagy jutalomfalatkaként vásárolnak itt. Érdekes, a készétel felér egy éttermi kiruccanással, heti egyszer egy kis habzsidőzsi, de csak semmi pazarlás. Ellenben ki is beszélik azon embereket, akik ,,fölvágós” módon mindent a M&S-ből gyűjtenek be. Olyasmi lehet ez, mint nálunk a biobolt mániások vagy a ,,zoknikat is csak Bécsből” műsznobok kiröhögése. Mindezek ellenére szeretik ők ezt a jó öreg brit márkát, s eme osztályok takarékos, józan tagjai szépen megmagyarázzák, hogy csupán a jó minőség miatt vetemedtek ilyen nagyzolásra.

 

Fiatalok körében nem dívik a Marks and Sparks, ők inkább az Oxford street egyéb üzleteibe vetik be maguk (mi más, H&M, Topshop, meg minden bangladesi varrórabszolga kedvence, a Primark), kár, vannak csinos darabok a M&S-ben, nem is túl mamókásak, ráadásul a cég büszke rá, hogy a termékek java Angliában készül. De igaz, ami igaz, nem a tizen-huszonévesek a célközönség: reklámplakátjukra egy lapjára fésült, 30-as, kora 40-es nő került, az idő múlásának nyomaival szép orcáján. Meg Twiggy, igen, még él, a hatvanas évek Kate Moss-a idáig csúszott. Továbbá ha jobban körbenézünk egy többemeletes áruházukban (én néztem, mert nagyon kerestem a WC-t), kiábrándítóan hajaz a pesti Skála és Corvin áruházakra. Igénytelen belső dekor, szocreál falpanelek, fantáziátlan világítás, bóvli lakásholmik. Az eladóhölgyek középkorú, alaposan kivakolt hölgyek egyenruhában, és az Áruház hagyományaihoz méltóan régimódi, udvarias kiszolgálást kapunk tőlük. Aranka néni, egykori szállásadónk jut mindig eszembe, aki szerette a pillangókat és 27 évet húzott le a Marks and Spencernél részmunkaidős eladóként. Otthonában oly sok minden a cég ajándéka volt, illatosítók, művirágok, 10 éve lejárt M&S csokik a hűtőben (egyet kísérletképpen megettem, azon kívül, hogy átvette 10 év fridzsider tartalmának bukéját semmi baja nem volt), panaszkodott is, hogy a vásárlók sem olyanok már mint anno, a holmikat ledobálják, nem becsülik a modort, letűnt a régi szép eladó-vevő udvariassági pávatánc korszaka. Minden osztályon, minden osztályban, elvitte az idő a M&S patinát. És szegény Aranka nénit is.