A gólyákat lelövik, ugye?

Nem lehet nem imádni a tavaszt, kivéve talán a szénanáthásoknak és hóembereknek. A fák rügyektől duzzadnak, illatos bokrokba fúrjuk arcunk szaglászni, verekednek a szerelmes rókahímek és hivatalosan is elítélték, szaros 24 évre, a 21 hónapos kislányát megölő stattfordshire-i anyukát. Ezek történnek mostanság mifelénk, a többi csak a szokásos: terror-adócsalás-celeb édeshármas-orvossztrájk, nincs itt semmi látnivaló kérem, lehet továbbmenni.

A nem egész 2 esztendős Ayeeshia Smith-t (hogy lehet, hogy félanalfabéta kretének olyan neveket találnak kölkeinek, amit normál ember is alig tud lebetűzni?) több hónapos ütlegelés, fojtogatás után édesanyja végül egy, a mellkasra irányzott lendületes rúgással küldte át a mennyei játszótérre. A gyerek olyan belső sérüléseket szenvedett, amik autóbaleset áldozatainál szoktak előfordulni. Anyu 23 éves, főállású marihuana-fogyasztó, a biológiai apa már rég nincs képben, szülés után immáron a második ,,baráttal” élt nagy szerelemben, minek hevét rendszeres családi perpatvarok és rendőrségre betelefonálgatások tartották izzásban. Az igazi apa készített képeket a korábbi bántalmazások nyomairól, de a gyermekvédelmi szervek bürokrata pajzsán nem hatolt át a jel. A szerető bő 3 évet kapott mint bűnsegédes, anyuka elvileg életfogytiglant, de itt Angliában ez már a második olyan eset az utóbbi időkben, mikor az ítélet úgy szól, hogy ,,életfogytiglan, de legalább x év”.

A bizonyos első eset kicsit régebben történt, ítélet egy szűk hónapja született. Két leányka, 13 és 14 évesek, vertek, kínoztak halára egy alkesz nőt annak lakásán. Közben selfieztek, rádobták a tévét és a nyomtatót, telcsiztek, megpörkölték, nevetgéltek, majd dolguk végeztével a rendőrökkel fuvaroztatták haza maguk – a helyi szociális otthonba. Azért a járőrautóban is fotózkodtak egyet, mert a social medián nincs coolabb, mint a zsaruk mögött ülni. Életfogytiglan, de legalább 15 év.

Nos, mire ez a három abortuszmaradvány kiszabadul, még mindig életük, s ami aggasztóbb, fogamzóképességük teljében lesznek.

Kevesebb hamvasztással jár harmadik történetem, főszerepben a volt recepciós hölgyünk. Harmincas, színes bőrű nő glamourral és három gyerekkel nemtom hány apától. Tavaly egy szép nap küldött egy emailt miszerint nem tud többet bejönni dolgozni, a negyedik hónapban jár Baby Number Fourral, de partnere életveszélyesen megfenyegette, most gyermekeivel menekülni kénytelen a környékről. Ugyanis a büszke aty nem akaródzott apává lenni ám mitadég, valahogy megfogant a ded (ezeknek a muffoknak az ideájuk, hogy majd így biztos magukhoz kötik az embert), így igazi ganxta, értelmiségi feka módjára megpróbálta kiverni a spinéből a magzatot. Aznap este bontottam fel a szezon első üveg ciderjét, a felét ünneplés gyanánt ittam, hogy eltakarodott az a kígyó lustaság, de a butilka alját már kínomban toltam a tények tudatában: egy segélyen dőzsölő szül bele a világba még egy nyomorultat, aki után csak meg több segély jár, és aki életében komolyan dolgozni nem fog, minek, majd az igahúzó vadbarom eltartja, a muter az élő példa, hogy kell ezt csinálni.

Nem az foglalkoztat most, hogy mennyire pocsék a szociális védelem, kit lehetne seggbe rúgni bűnbak gyanánt, meg társadalmi szegregáció és különben is, a gazdagok is buták és aljasak. Ez így van, de most hosszú lenne belemenni, majd máskor. Az igazán fogatcsikorgatóan és lábujjköröm visszakanyarítóan elkeserítő az, hogy jelenlegi rendszerünk nem hogy elnézi, de bátorítja és finanszírozza ezeknek a teljesen felesleges, értelmetlenül vegetáló, ostobaságában tudatlan de határtalanul öntudatos emberszabásúaknak kényelmes életkörülményeit és szaporodását. Nem náci vagyok, csak naponta lealázott és képen röhögött adófizető polgár. A fantáziátlan pancser, akit a balek szülei úgy neveltek, hogy reggel időben kelni kell, iskolába/dolgozni menni, ott pediglen szorgalmasan megtenni a megtehetőt plusz még egy kicsit, így adhatunk bele a közösbe, hogy aztán kapjunk belőle, amennyi megillet.

Na itt siklott félre a liberálexpressz. Tömegek születnek bele olyan közegbe, ahol a szülők, ha egyszer értelmi képességük és szorgalmuk alapján kéne a saját lábukon megállniuk, heteken belül elpusztulnának, erre ilyen-olyan humbug humanista és politikai okokból még pátyolgatják is az önbecslésük és tömik a hasuk. Igenis vannak, akiknek nem lett volna szabad megszületniük. Nem kerülnek jó kezekbe, akar ótvar szoclakásba, akár mesepalotába viszik haza a szülészetről. Régen létezett egy kifejezés: családtervezés. Ter-ve-zés. Tudatos elgondolás és kivitelezés, felvállalva a következményeket, kötelezettségeket és a jogokat. Nem a péntek esti kuffantás eredménye, 'oszt majd kinyújtom a tenyerem, mert nekem ez JÁR. Nem zabigyerekek kipotyogtatása mindenféle ,,partnerektől” meg ,,barátnőktől” már 18-20 évesen (Anglia a kontinens vezető tinédzser-terhesség országa), s aztán verni a mellem, hogy anyaként/apaként mindezt természetesen megérdemlem. Ezek nem szülők, ez NEM CSALÁD, és ne jöjjön nekem senki a modern családformákkal és hogy életet adni milyen szép dolog (illik elolvadni, ha valaki bejelenti, hogy vemhes), mert odamegyek és orrba bajszarintom. Belőni-megszülni a legtöbb állat képes, felnevelni, tevékeny, gondolkodó, érző embert formálni a gyerekből közössége számára - na AZ a kemény, és ezt szívesen támogatom is adómmal és emberi kontaktusaim során magatartásommal.

Kevés zűrös mocsok nyírja ki a gyerekét, de nagyon is burjánzik a gyermekbántalmazás, elhanyagolás, ifjúkori bűnözés és lelkiismeret nélkül késelgetés egy iPhone-ért. Minden széplélek a nehéz családi körülmények miatt tépi a haját, de addig már nem ásnak, hogy egy elfuserált és életképtelen juttatás-rendszer csak gyarapítja a bajt.

Nem kell matek kisérettségi, hogy kiszámoljuk, gazdaságilag ez így nem működik, többe kerülnek, mint amennyi hasznuk van, a zavarosát pedig kollektíven varrják a nyakunkba. Ráadásul megkülönböztető módon: ha van dolgozó férjed, heti £12-ot kapsz egy gyerek után, ha csak ész nélkül szülsz a világba az aktuális kantól, bőkezűen habzsidőzsizhetsz a nemzeti számláról. Nem most találtam ki, látom a környezetemben az anyagiakat is, és a gyerekek ,,fejlődését" is.

Megtaláltam bescannelve a munkahelyi gépre a másik tyúkeszű leányzó bankszámlakivonatát. Ő 19 évesen szülte az elsőt, szintén valami letolt gatyás, büntetett előéletű surmótól. Hetente 247 font csorgott neki Állam Bácsitól két gyerek után, és biztos van még más is, amit nem láttam. Havi egy ezres két kölökre csak úgy. A többi tétel a számlán gyorsétkezde fogyasztás volt, a sprayes önbarnító kezelésért ezek szerint kápéval fizet. Nem rossz ember a kislány, de mint közösség nem kapjuk vissza azt, amit ő  kényelmeskén elvesz.

Mi lesz ezekkel az emberekkel, ha egyszer tényleg beüt a krach és elzárják az apanázscsapot? Egy percet nem dolgoztak, vagy ha igen, tanúsíthatom mert látom, a munkájuk katicaszart nem ér. Betanított munkás sem lehet, mert már most le vagyunk cserélve robotokra. Első este még kifosztják a helyi közértet, de aztán? Mi lesz velünk? Megrohamoznak minket, akik tenyeréből eddig zabáltak és üsd amíg mozog? Voltak itt már zavargások, főleg feketék lakta negyedekben, ronda világ jön, ha egyszer nem lesz pénzük sült csirkére és benzinre a BMW-be.

Olyan luxusban élünk mi itt Európában! Fejlett hygiéniés körülmények, elérhető fogamzásgátlás, tabuk nélküli szexuális felvilágosítás (a helyi ifjúsági központban ingyen osztogatnak kotont), s dafke nem a tudatos, felelősségteljes nemiség, állampolgári viselkedés a hivatalosan megkövetelt.

Nekem ezekből a termékeny ágyékú, degenerált semmirekellőkből és az őket tutujgató politikai elitből kezd k'rvára elegem lenni. Nem fenntartható és nem vagyok hajlandó még én szívni, míg ők élik világuk.

Negyedik s záró anekdotának pedig egy magyar sikertörténet, hogy tudtuk ezt a józan észt és etikát mellőző ganét átvennünk, nehogy bárkinek odahaza hízzon a mája, hogy ilyen csak a hülye angoloknál és nálunk a kisebbséggel fordul elő: egy havernőm férje összepaskolt egy zabit a korábbi élettárssal. Állítólag a nő sunyin bekanalazta. Amint kijött a pozitív terhességi teszt, ajtón zárat lecserél, apjuk cucca kidobva a lépcsőházba. 10 éven át fizette a gyerektartást láthatási jog nélkül, anyu Norbi update-et rendel, mert főzni büdös, 10 éve kerüli a munkát, a kislurkó életében apamodell nem volt, de jól elvan a baltás-kaszabolós videó játékkal, barátai nagyon nincsenek, viszont kárpótolja a horvátországi nyaralás anyuval és annak sógorával, akivel a zsíros hajú ribanca kupakol. Két éve, mikor elvesztettem a fonalat egy magyarországi ,,egyedülálló anyuka” havi 152 ezer forintból nyomorgott, ilyen-olyan kisírt segélyek összegéből. Két éve nincs hír, mert havernőm férjestül összepakolt és visszahúzott Ausztráliába.

 

Lenne pár ötletem, hogy kéne letesztelni minden diszkrimináció nélkül, hogy ki alkalmas szülőnek, de ezt majd a következő bejegyzésben. Mára kipuffogtam magam.