Nomen est omen? Amen

A minap olvastam egy aranyos cikket angol cimboráink névváltoztató hóbortjairól. Tudniillik itt Angliában akár £33-ért ledobhatjuk szüleink és törvényeink által ránkerőltetett nevünk és lecserélhetjük valami hangzatosabbra. Így érezte a londoni Simon is, aki Bacon Double Cheeseburgerként kívánt tovább élni köztünk, reméljük, nem vegán étel futárként. Az ügyintéző cég szerint népszerűek a mesehősök (Bruce Wayne), sportolók (Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney), de a mezőny legjobbjának Happy Birthday urat tartom, hiába, egy férfinak legyen humorérzéke, ha már kicsit hangyás.
Azt hiszem már említettem, hogy választott új honom messze földön arról híres, milyen mélyen gyökeredzik az osztálytudat, és ezt két generációnyi, önerőből felküzdött vállalkozó milliomos sem tudta aláásni. Ma még lázadoznak, hogy itten a meritokrácia a lényeg, holnap már az íratlan szabályok szerint varratnak zakót, járnak whisky clubba és nevezik el újszülött trónörökösük. 
Ez utóbbi pedig biztos nem lehet egyszerű feladat, magam még nem próbáltam, de egy barátnőm napokig nyámmogott férjével a konyhasztalra dőlve a születendő öcskös lehető legjobb nevének kiagyalásával. Aztán valszeg megnézték Google-n, hogy máshol a név jelent-e valamit és ha igen, nem sértő vagy röhejes-e.
Hol vannak az idők, mikor még a nagyapa nevét illett továbbadni, vagy egy bejáratott bibliai keresztnevet kapott a gyermek!  Új szelek lapozgatják a Ladó-féle utónévkönyv lapjait, korunk szülei inkább azt szeretnék, hogy csemetéjük kitűnjön a szürke tömegből, s ez a magabiztos ugrás az Életbe egy ritka és ütős névvel kezdődik. Itt kezd bonyolódni a cselekmény. Ugyanis az Élet vastagon rak anyu és apu humorérzékére, fantáziájára és szociális ambícióira, s a realitás szül néhány érdekes statisztikát.
baby-boy-and-baby-girl.jpg
 
Gregory Clark közgazdász egy tanulmányában a 2008 és 2013 között Oxford egyetemre járó 14,000 hallgató nevét pörgette át (kihagyván a nem angol és walesi neveket). Összevetve az egyidős össznépesség keresztneveivel egyes nevek gyakrabban fordultak elő az elit egyetemen. Eleanorok, Annák, Simonok és Peterek magasabb arányban képviseltették maguk, mint ami a kortárs oszágos átlag volt. Ezzel ellentétben hiába lett minden második kölök a szülészeten Jade vagy Shannon, alig-alig találni őket nívós felsőoktatási intézményben. Érdekes, az 1800-as években ez és az a keresztnév nem volt felülreprezentálva a különböző osztályokban. Nagyjából ugyanannyi Jack vitte házhoz a tejet, mint amennyi hajkurászta a formás nevelőnőjét. 
 
A bibi ott van, hogy ha okos szülő úgy gondolja, hogy kitűnni először is a a névvel kell, már megágyazott a gyereknek a kidobott önéletrajzok poklában. Ugyanis törtető középosztálybeli, tősgyökeres felsőosztálybeli népek zsigerből érzik, hogy Angliában milyen névvel NEM szabad rohangálni jobb körökben. Az ő fiúk nem lesz kétkezi munkás, egyszótagos Tom vagy Joe, s lányuk sem egyszerű Tracey módjára fog tiniként lázadozni. A Hectorok nem lesznek teletetoválva, a Sashkiák pedig nem esnek teherbe a szalagavató estéjén a pattanásos udvarlótól. Posh idióták? Azok, de nem hülyék.
Ellenben - s ezt már őszintén a saját tapasztalatomból mondom - a Chantellek, Jamalok, Jaidenek és Maisie-k 95%-a borítékolhatóan korlátolt szellemi képességű, angolt büfögő, attitűdös idióta (vagy legalábbis a szüleik), akik lóbálják a képembe a segélyes kártyájuk a rendelőben. Rondán hangzik, de normális ember nem hívja Chanteese-nek meg Juniornak a kölykét, sem Nintendónak vagy Brúszlínek, ugye. A számok bizonyítják!
 
Nem arról van szó, hogy névválasztásnál az lobogjon szemünk előtt, vajon porontyunk neve jól mutat-e majd a wimbledoni kijelzőn, nem kell vérmesen kaparni a társadalmi létrán. Különböző osztályoknak különbözőek az igényei, lehetőségei, ambíciói, s különböző nevek kedvesek nekik. Ez nagyon bájos és értem én, de akkor sem adhatunk akármilyen nekünk tetsző nevet a gyereknek, mert úgy hozza ki a matek, hogy nem minden Archie agyatlan prosztó, de az agyatlan prosztók viszketően nagy arányban Archiek, és ha meghallod, hogy Archie, már lelki szemeid előtt van a típus. Tudjuk, itt Angliában multikulti van és e kultúráknak talán még kedves az afrikai/eszkimó nagypapa neve, de a szerencsétlen baba felnőve naponta ki lesz téve annak, hogy valaki rápillant a CV-jére és már hajítja is el. Nem hasra mondom, az USA-ban próbaként elküldték ötezerszer ugyanazt az önéletrajzot, a fele ,,Greg Baker", a fele ,,Jamal Jackson". Kitalálják, melyik jelentkező kapott több visszahívást? Azt hiszem, ez az előítélet gyakrabban ver végig az alsó osztály fehér tagjain illetve a színesbőrűeken, de mint mondottam, sajnos ritkán - de azért előfordul! - csalódom a telefonon megadott név és a hozzátartozó ember kvalitásainak milyenségében. 


Gazdagok és alter alkotólelkek még elrohangálhatnak Cheeseburgerként, de mi, dolgozó nép jobban tesszük ha egyszerű, könnyen kiejthető névvel tengődünk (ugyanis, megint a statisztikák, kellemesebb első benyomást teszünk idegenekre, ha azonnal megjegyezhető a nevünk).
Nézhetjük a másik végletet, az úricica névvel megáldott gyerek sem lesz okosabb, de legalább tudják, itt tényleg szimatuk van ehhez a törzslakosoknak, hogy anyu egy kivakart bugris, aki lányának ugródeszkát kívánt nyújtani a jobb butikokba a Ottilia keresztséggel. Már a névből kikövetkeztetik, milyen nevelésben, szellemben részesült a viselő, s annak megfelelően kezdődnek a szociális kapcsolatok. Nem pofára mennek, névre. Igazságtalan? Az, de nem alaptalan.

Azt is töredelmesen bevallom, hogy nálunk is vannak generációmban olyan lánynevek, ahol szinte garantált, hogy egy, a popsiján is sminket viselő, butuska kismuff a névhordozó. Duzzogást elkerülendő nem sorolnám fel, kikkel nem volt még sok szerencsém.

Trendek persze jönnek-mennek itt is, naná, hogy a királyi alom növekedésével George és Charlotte legalább tíz lesz az osztályban pár év múlva. Mikor a piszok Jude (Law) megcsalta Siennat, esett a fiú név népszerűsége, de nőtt a hölgyé, s a Jordant is csak addig volt esélyes lánygyermekünknek adni, amíg az a szilikonwunder playmate  nem kezdett túl sokat pucsítani a pletykalapok címlapján. S van szakajtónyi Britney, Rihanna, Miley... Akit érdekelnek az angliai nevek, ajánlom ezt a weboldalt, egy programozó készített bravúros alkalmazást újszülöttek adataival - gépeljük be a nevet (a sajátommal kipróbáltam) és kidobja, hogy 1996 és 2010 között hol állt a ranglistán.
 
Egyszóval a jelek és függvények azt mutatják, hogy a név márpedig kötelez. Legyünk megfontoltak és szerények mikor a pólyást névvel illetjük, lesz gondja bőven az életben, minek a fölös szívatás. De akár jóra is fordulhat a vicc, mint a kínai bevándorlók gyermeke, Sue Yoo (angolul mókás) esetében, akinek annyit mondogatták, hogy de poén lenne, ha ügyvédnek állna, hogy végül úgy is tett.