Add már Urunk az esőt!

Ahogy az oroszokból a bánatos ital fenyőillattal, az olaszokból pedig a teliholdas tengerpart hozza ki a Életérzést, úgy az angolok lelkébe egy átesőzött vasárnap a kisablak. Legalább 8 mm, szórványosan 45 fokban képünkbe hulló csapadék, itt-ott napsütést ígérő intermezzoval melyet csak további csepergélés - szélvédőt elfátyolosító zuhé követ. 

Az ,,Anglia-eső" szópár már magától fölugrik a google keresőben is, mint a ,,mákos - guba"  vagy a ,,Thailand - cheap sex". A minap olvastam egy mókás cikket a The Times oldalán, miszerint az angolok mit sem szeretnek jobban szabadnapjukon, mint mikor reggel meghallják az ablakot verdeső eső hangját. Igen, igen, igen! Akkor megnyugszanak, lelassul a pulzusuk, beáll az egyenletes légzés és tudják, ma úgy istenesen lazíthatnak egyet. Miért? Mert ilyenkor nem érzik a nyűgös kötelezettséget, hogy látványosan jól érezzék maguk, mások előtt!, csak azért, ,,mert ma süt végre a Nap". Rakni az elvárásokra, köpni az ,,elvesztegetett lehetőségekre”, azok mind szemétládák. Nem kell idétlen rövidnadrágba és szikkadt szandálba bújni, elvinni a gyerekeket a szabadba, ahol azok néhány óra alatt leamortizálják a szülők agyát. Nincs tömegnyomor vidámparkban, strandon, a piknikkosaras zöld pázsiton, ahol ötezredmagukkal kell, hogy hálás pofát vágjanak a ragyogó időért. Nem muszáj flancos, kiejthetetlen ételeken élvezkedni, úgysmint dinnyeszorbé, hanem otthon lehet maradni és mindenki saját maga lehet, pizsamában, szalonnás rántottával, mozidélutánnal, borostásan, kieresztett pocakkal. Nincs nyomás, magamutogatás, megfelelési kényszer, az eső, ez a drága jó ismerős, lehűsíti antiszociális idegrendszerük.

Magam még nem angolosodtam el annyira, hogy izgalmi állapotba hozzon a tejes tea és a Coronation Street, de ebben az eső dologban egyetértek. Amúgy sem voltam soha egy ,,hú, Szilárd szép hétvégét jósol, húzzunk le a Balcsira és zabáljunk túlárazott import hekket bikiniben!” típus. Ezért telt el oly’ kényelmeskén a múlt vasárnap, mikor is - nem kívánván a szalonnás rántottát – inkább sétáltam egy jót a Hyde Parkban, ernyőm alól kémlelve a gumicsizmás londoniakat. Ki kocogott, ki a kutyát mozgatta, ki csak a fejét hűtötte, és én évek óta először kurjantottam volna el magam, hogy ,,testvéreim-barátaim, keblemre!” Tényleg kevés jobb dolog van, mint egy esős séta, amit aztán otthon forró rumoskakaóval lazítóedzünk le!

 

Hát most nem meghitt?

eso_hyde_park.JPG