Ki Korán kel, országot lel?

Hosszú lesz, tessék elmenni pisilni, enni...

Sok klassz dolog van Angliában és Londonban. Például hogy egy fiatal nő egyedül sétálgathat ha úgy szottyan kedve, kisruhában, harisnyában, fedetlen fővel. Hogy elmehet a Speakers’ Corner-hez is, a Hyde Park egyik sarkához, ahol heti egy nap kis vitaklubbok és szónoklatok tartatnak az ebéd előtt arra levegőzők épülésére. Igen, ez a csodálatos ebben az országban: hogy egy köztéren kiállhatsz mondani a magadét és nincs káromkodás, anyázás se a hallgatók részéről, se a szomszédos vasárnapi kiscicerótól.

A nő én voltam ma s az egyik kis csoporthoz érve már hallottam is a farbát: ,,mert ott azok a kommunisták, Bulgária, Lengyelország, Magyarország, mind leáldozóban vannak. Kommunisták, mind eltűnnek és az iszlám fog győzni. Ti eltűntök, az iszlám fog uralkodni”.... ,,Mert nézzétek meg, mennyi muzulmán képviselő van már most itt a parlamentben, akiket nem csak muzulmánok, hanem angolok választottak meg”. A szónok, kitalálható, egy kisszéken álló, boglyas fekete szakállú férfi volt, cirádás könyvvel a kezében, kissapka a fején, körülötte arab srácok figyelték a reakciót.

A halálközeli élményt számomra az okozta, hogy arra gondoltam, a fickó nem beszél hülyeséget. Nem jövök azzal, hogy a muszlimok erőszakos, agymosott és képmutató banda, akik a Holdat bámulják ünnepléshez, mint valami előember, még ha kitartóan ezt a benyomást keltik is. Nem rossz emberek, de az alapvető erkölcsi értékrendjük gyökereiben különbözik a miénktől, összeegyeztethetetlen, és nem, qrvára nem volt jó ötlet milliószám beengedni őket és egyenjogúként simikézni a buksijuk. Nem, nem szabad lenézni és lelegyinteni a mohamedánokat, mert egyáltalán nem sci-fi a fazon világképe, hanem nagyon is valós és aktuális. Máskülönben hogy lehet az, hogy 2016-ban egy ilyen ember kiállhat a nép elé és olyan eszméket dörgöl a járókelők orra alá fényes nappal, amiért mást lecsuknának ,,gyűlöletbeszéd”, felsőbbrendűség terjesztése  és rasszizmus miatt?

Az iszlámban minden fekete és fehér, az emberi pszichére tökéletesen rászabott dogmákkal és jellem-, illetve közösségépítő követelményekkel. Richard Sosis antropológus vizsgálta a 19-ik századi Amerikában alapított kommunákat. 20 év elteltével a szekulárisok 8%-a létezett továbbra is, ellentétben a vallásosok 39%-ával. Mi lehetett a titka a vallásosok túlélésének? Sosis talált egy tényezőt, ez pedig az áldozathozatal mennyisége és minősége volt. Szekulárisoknál nem lett eredményes, mert ha a közösség csak úgy megkövetel valamit, akkor a tagok egyenként elkezdenek kalkulálni, hogy ez nekik mennyire éri meg. Ezt a racionális méricskélést üti ki a vallásban a szakrális jelleg bevezetése. Társadalmi szokásainkban a ,,szent” elfedi a követelmény önkényes jellegét és azt erkölcsi szükségszerűségnek tünteti fel. A hihetetlen, hogy vallásos közegben nemhogy működött a dolog, de minél több és nehezebb volt az ,,áldozat” (mit viselhettek, mikor mit nem lehetett enni-inni, hogy viszonyuljanak a törzsi kívülállókhoz), annál erősebben tapasztotta össze a csoport tagjait, ergo tovább maradt fent a közösség. Aki találkozott már Ramadán idején átlényegült arccal mászkáló emberekkel, akik szemmel láthatóan szinte elélveznek önnön dicsfényező vállveregetésüktől, mert most aztán edződik a jellemük, ez jó pont Istennél és ugyanezt világszerte millió testvér csinálja az tudja, hogy Sosis rátapintott valamire.

Hogy én közvetlenül mennyit látok a fekete-fehér világképükből? Két kollégám már Angliában született, pakisztáni felmenőkkel rendelkező férfi. Az egyikük elég jámbor alak, vagy legalábbis nem mondja a baromságait, úgy néz ki, mint egy böszme muszlim Mikulás, nyugodt fazon, Mariah Carey koncertre jár, a neje nincs bebugyolálva, a három kisgyerek is jól nevelt, megölni még a meztelen csigákat sem szabad otthon. A másik már reakciósabb típus: ő kikapcsoltatja a rádiót, ha elmegy imádkozni tekintet nélkül arra, hányan dolgozunk épp a rendelőben, rendre arra megyek be a kiskonyhába, hogy a vallásról beszél a nővéreknek, Freddie Mercury halálának 25 éves megemlékezésére meg annyi volt a részvétnyilvánítása, hogy ,,Ja, de buzi volt, nem?”. Nem ostoba, nem ,,teveb*szó” szellemi szintű, de jól példázza mentalitásuk alapjait az alábbi eset: nemrég elment tőlünk a litván kollegina. Bájos lány, nagyon jól dolgozott, még azután sem vett ki szabadnapot, hogy a férjét hererákkal diagnosztizálták. Kemény, na. Búcsúajándéknak vettem neki  ,,közösbe” egy üveg jófajta pezsit, cuki rózsaszín díszdobozban, hogy még ,,csajszisabb” legyen. Kérdem ettől a dokitól, hogy beszáll-e, £5 lenne. ,,Mit kapott? Alkoholt? Akkor inkább nem, ugye érted...”. Ettől elöntötte a szar az agyam. Először is olyan országban élünk, ahol sokan fogyasztanak alkoholt abszolút kulturált keretek között, mérsékelten, sőt, szokásaink része a beavatási koccintás vagy épp így könnyítjük meg a szocializációt. Másodszor ez a lány nem részeges, nem járulnánk hozzá a lecsúszásához. Aztán három, én magam meg a húst nem szeretem, pláne nem a barbár, halal-módra torokelnyisszantós-lassan kivéreztetős vágást, de sosem vertem ki a palávert mikor együtt mentünk halal étterembe, sosem jöttem azzal, hogy ,,nem megyek, mert ez az én elveimmel ellentétes és gusztustalannak tartom”. Nem tetszik, nem eszem, de tudomásul veszem, hogy másnak ez norma, a békés együttélés kedvéért számat befog, különben sem a világ vége. Nem így egy igazhitű. Ez a tolerancia, humor és elnézés totális hiánya, a Mi és a Ti többiek látványos elkülönítése viselkedésben és öltözködésben az, ami a multikulti utópia receptúrájába nem illik bele.

Azt hiszem, hogy mikor mi az iszlámot szapuljuk nem csak a másságuk, nyomulásuk piszkálja a csőrünk, hanem térnyerésükben saját gyengeségünk is látjuk. Mert Európa individualista lett, mi az egyént és annak jogait tartjuk sérthetetlennek – ne mássz a képembe, élni és élni hagyni, józan ész és tolerancia s közben keresni a boldogságot. Mint egyén én ezt roppantul becsülöm és élvezem, de közöségi szinten ez nehezen működik, úgy hogy meg már itt a konkurencia, kész öngyilkosság. A mi társadalmunkban már nincs meg a kohéziós erő, az az ego fölötti ragasztóanyag ami az iszlámot táplálja, részint mert szekuláris lett, a Felvilágosodás lehozta a Földre a mennyeket, és az önmagunkból való kilépést, a kollektívitás gyönyörét max egy adag LSD vagy egy áthevült focimeccs okozta transz okozhatja csak. Meg talán az IKEA, ahogy elnézem a fészekrakókat. Másrészt meg mi tartaná össze a nyugati, ,,semmi se szent” polgárt? Elvileg a ráció eszméi kellenne hogy kihozzák az emberekből az ösztöni falkaszellemet. Nem teszik, könyörgöm, lássuk már be! Nemes gondolatok, hogy globális szabadság, testvériség meg szolidaritás, de egyszerűen az emberi lélek erre nem képes, mi a szűkebb közösséget látjuk s érezzük csak át, és ez szerintem így normális. A nacionalizmust (vagy nemzeti érzelmeket) kigyepálták mondván, hogy lásd milyen primitív szörnyűségekre volt képes, ugyanígy tilos a magunk kultúráját, nyelvét, tradícióit nyilvánosan előnyben részesíteni, mert az rasszista-fasiszta-mindenfób bigott dolog, a fehér embertől nem is telik jobbra.

A szakállas imam meg röhög a markába és igen: nagyon jó úton vannak, hogy gyökeresen átalakuljon Európa berendezkedése, jogszabályaink érvényessége, szociális és kulturális normáink, és aztán feleim baszhatjuk a nagy szabadságunk. Az iszlám nemzetközi, ahol a pakisztáni orvos és a marokkói fogtechnikus arabusul köszöntget egymásnak London szívében. Az iszlám vezetői okosabbak, mint a mi pöcsjankó politikusaink és értelmiségünk, mert ismerik és kihasználják a pszichológiát, mert tudják, hogy a ,,Szentség” és misztérium és azok napi ötszöri, menetrendszerű ismételgetése jobban összekovácsolja az idegeneket, mint a materiális javak, néznek teljesen jogosan hülyének s a saját toleráns, liberális törvényeinkkel térdepeltetnek le szépen lassan maguk elé, beszavaztatják maguk a mi törvényhozó apparátusunkba ahol aztán a maguk érdekei szerint alakítják a világ állását. Nem delíriumom van, tessék olvasni az angol híreket (nem a Daily Mail-t) és nyitott szemmel járkálni. Hogy mondta Hitler?  ,,A demokrácia fegyvereivel fogom a demokráciát elpusztítani”, és nem, ma nem tartom erősnek Hitlert és a muszlimokat egy mondatban emlegetni. Ahányszor kritika éri őket, előjönnek az önérzetes tanult embereik a ,,márpedig a vallásom nem engedem sértegetni és elegünk van a muzulmánok démonizálásból” szöveggel. Tudták-e, hogy az egyik legnépszerűbb és leghatékonyabb igehirdetőjük, aki szó szerint a ,,kiírtásunkról” és az ISIS támogatásáról prédikált szaros ÖT évet kapott uszításért? Anjem Choudary ügyvéd, aki nagyon rafkósan mindig ,,csak” úgy beszélt, hogy a jog ne tudja fülön csípni. Mellesleg ő és népes családja segélyből élnek. A kiírtandó angolok adójából.

Valljuk be, nincs talán igaza ennek a Hyde Parkos fazonnak? Mi ,,kommunisták” és nyugat-európai jóléti barátaink gyengülő népek vagyunk. Fogy a lakosság, tömeges a kivándorlás, megosztott a társadalom, pszichésen sincs minden rendben velünk, vannak, akik napokig nem beszélgetnek embertársaikkal. Nyűg az idős korosztály, felbomlanak a családok, 80 ember lemészárlása 21 év alatt levezekelhető kényelmes cellánkban, mindenhol csak az egónkat pumpolják, boldogságot meg vehetünk az ebay-ről. Ellenben a muzulmánok cserkészkönyvét bölcsebben írták: tiszteld az időseket, jótékonykodj (a dokik a fizujuk pár százalékát átutalják szervezeteknek és egyikük még Calais-ba is elment fogat húzni), tudd hol a helyed, minden renitenst meg csírájában...

A dolog egyik szomorú része, hogy elég galamblelkűnek tartom magam, komolyan, még egy Michael Jackson klippet is meg tudok könnyezni, de ahogy hallgattam ezt a mocskot a parkban ilyen gondolatok pukkantak ki a fejemben: Hát akkor follyon a vér. Ha mi nyerünk, megérte, ha ők, legalább méltósággal halunk meg, nem lassan meghajolva az ideológiájuk  előtt. És ez elég gázos, ki a f** akarna háborút? Ők? Kiben reménykedhetünk, mi lesz kontinensünkkel?  Fehér ember bekeményít és elborul az agyunk? Utolsó reményünk a pár millió keménymagos katolikus lengyel és ír, ők utóbbiak még talán nem felejtették el, hogy kell bombát gyártani. Kínai ember majd szépen rendet tart, mert a balhé ártana a befektetésnek? Elkeserítő, hogy egyáltalán itt tartunk, hogy csikorgatni kell a fogunk mert szeretnünk kell mindenkit és ők nem hogy nem szeretnek vissza, de az arcunkba röhögnek? Nem érdekel a kulturális diverzifikáció, én az Európámat akarom, a békés vasárnapi ebédet harangszóval, a miniszoknyát, a szabad sétálgatást, Márait, Oscar Wilde-ot és Chopint, s tudni, hogy mindezt leírhatom, más elolvashatja és lehet nem egyetérteni. Békében.