Óév, ó az a lendület!

Csinglingling, eljöttek ennek a kátyús évnek a végnapjai, szép csendesen átiszkolhatunk a következőbe és csak reménykedjünk, hogy kevésbé lesz hajmeresztő a világállás. A Nagy Kaszás által idén begyűjtött híresség (sőt, még tehetség is akadt) skalpok miatt érzett emésztő bánatunkról nem is beszélve, jövőre inkább essen reality sztárokra, gyorshajtókra és a Dzsásztin Bieberre a petúniásláda az erkélyről!

Itt, virgonc Londonunkban is közelegnek az ünnepek, s mi, idegenben születettek, talán kicsit máshogy éljük meg a kinti Karácsonyozást, új évi sültmalacozást. Gyanítom, nem feltétlenül rosszabbul, a Blaha Lujza téren 25-én melegételért sorbanállók nyomorát legalább nem látja az ember (nem akar valaki krétával odamenni és tízméterenként húzni egy vonalat, mint az árvíz emléktábláknál? ,,Idáig ért a 2016-os nagy magyar valóság korgó gyomra”. Plííz!), de azért akár egyedül, akár családdal vándoroltunk ki, elmerengünk egy percre.

Nálunk 10 fokok repkednek, nehéz nagykabátban izzadva beleélni magunk a téli, pirospozsgás-gyerkőcök-taknya-lóg hangulatba. A dekorációk pazarok, környékbelieim nagyja azért csak rendelkezhet valami ízléssel, mert viszonylag visszafogott díszítést rittyentettek a házukra, de persze akadnak akiknek a kültéri fényei egy reptér ködlámpáival vetekednek. Én magam a gyertyára esküszöm, pláne egy szép fenykőkoszorúba beleaplikálva (ezzel gyújtottam föl az előszobát kiskoromban, bravo), ám meglepetésemre itt nem lehet csak úgy belebotlani mint Pesten, s épp úgy nem találok szimpla, csillogó füzéreket, szép ducikat meg gyöngyösöket, csak a giccses asztali díszek dömpingjét. Hüpiri-hüpp, mert számomra ezek a zörgő kígyók, no meg a kiporszívózhatatlan angyalhaj a Karácsony szerves részei.

Nincs fa sem, nem érzem, hogy egy idegen házába passzolna, egy igazi otthonban a fa pár napra családtag lesz, míg itt esetleg bérlőtársnak tekinthetem, aki a másik két lakó szaga mellé hozzájárul egy kellemes gyantás bukéval. Így hát nincs díszítés, nem kerülnek elő a 80-as évekből időutazó gömbök, fújt hóemberek, s kedvenceim, a három kis gomba. Emlékszem, kiborultam, mikor anyám egyszer kitalálta, hogy ,,angolos" lesz a karácsonyfa és csak egyező színű gagyi műanyag biszbaszokat aggatott a fára - ördögtől való dolog, a fa akkor karácsonyos ha úgy néz ki, mint egy hányás, és punktum. Manapság a bőség szarujából válogathatunk mindkét városban, s Londonban igazán különlegesért érdemes bekuksizni a Covent Garden piacra, ott van egy üveggömb árus, valami meseszép díszekkel, na azt szövetkesztyűben fogdossa az ember és kirakja a macskát két hétre, ne pofozza le a dekorációt.

 gombak.jpg

Aztán a zene. Kiskoromban bakelitről ment a Bojtorján karácsonyi albuma, most nagykoromban az online rádió fújja nonstop a Last Christmas-t és a Mariah Carey klasszikust, s kollégáim sem tudtak említeni nekik kedves muzsikát gyerekkorukból – max ami a kereskedelmi adókon épp volt. A helyiek Christmas Carolokat énekelnek (vicces gyerek kérdezze meg tőlük, hogy ki az a Carol), ezek vallásos témájú dalok, még az amatőr kerületi kórus interpretációjában is verik Mariaht. YouTube-on persze mindent megtalálunk, de abból hiányzik az a kellemes lemezropogás és tűcsúszkálás, s valahogy az Elvis Presley karácsonyi album, bár színt vallok, imádom, sosem lesz az igazi

Azt mondják, a legpontosabb emlékezőszervünk az orrunk, s ez így lehet, nem karácsony a karácsony, amíg ki nem szimatoljuk a levegőben, általában a konyha irányából jön az illat, tepsicsapdosás zörejei közepette. Volt már bejegyzés arról, hogy milyen az angol Karacsony, nekik biztos ez a kedves és 30 év múlva sokan fognak fölsóhajtani a nagyi párolt kelbimbójának emlékére. Hogy ők is szuggerálják-e a tartalmat a sütőben, nem tudom, minden esetre a Christmas Puddingot szinte mindenki készen veszi, szóval mínusz egy aroma. Bennem az maradt meg, hogy a szaftos citromos-csokis holdakat tömtem az arcomba, mikor először láttam az HBO-n a Karácsonyi lidércnyomás című animációs filmet, az azóta is minden decemberben terítéken van (már a mozi, nem a sütemény). Nálunk itt kint lesz most gesztenyés hókifli, mert az is mindig ott érlelődött a kamrában, talán miatta szerettem meg úgy a rumot, s készült tegnap a receptfüzetbe csak ,,Évi-féle mézes krémes"-ként bejegyzett édesség, ezzel kell zárni az évet ha már a név- és receptadó hölgy idén már nem eheti és ünnepelhet velünk, már sosem csaphatunk 24-én a homlokunkra, hogy ,,basszus, le kell ugrani virágért, ma nem csak Karácsony van, hanem a névnapja is".

Begyűjtöttem egy adag szaloncukrot is, azok lógnak itt-ott a lakásban s lesznek apránként lelegelve, s hogy megpróbáljam új hazám tradicióit is integrálni életembe, már egy hete Christmas pudding alakú fülbevalóval rohangálok, Teszkós £1,5, ennyi giccs belefér.

Mivel ünnepek alatt nagyon ráérek, gondoltam, jelentkezem valahová önkénteskedni, ha lehet idősekkel, mert úgy véltem, hogy itt mindenki más relatíve jól el van látva, a magányos trottyerek meg csak igyekezzenek mihamarabb kimúlni és nem terhelni a GDP-t. Szívesen vajazok kenyeret, sütök mézest, vagy beszélgetek velük. Kb három hete néztem körül a neten és úgy tűnt, ahová keresnek embert az a hajléktalan istápolás, s ez még nem riasztana el, de az a regisztrációs bürokrácia-mizéria amit megkövetelnek, na az már sok volt. Erkölcsi bizonyítvány, online jelentkezés, interjúk, nehogy valami pedofil-nekrofil-terrorista szivárogjon be, erre azt mondtam, hogy nyasgem angol szocrendszer. De az jutott eszembe, hogy most mesélte blogunk pesti képviselője, van neki két kollégája egy nyugat-magyarországi kisvárosban, mindkettő egyedülálló, ők is ráérnek. Szenteste kölcsönöznek hercegnő és herceg jelmezeket s bemennek a helyi kórházba mesét olvasni a gyerekeknek. Kíváncsi vagyok, oda is kell-e vér-, vizelet-, székletminta s pápai nagyeskü mielőtt adhatnának pár perc meghittséget és örömöt a szerencsétlen lurkóknak, mindenesetre nagyon emberi, kedves gesztusnak találom, azt hiszem, egy közösségben ez kéne hogy a norma legyen, a Karácsony pedig inkább erről szól, mint a ,,fiam £375-os biciklit kért, akkor most a lányomnak mit vegyek ilyen értékben?" pénzszórós idegbetegségről.

No de éljen bárhol a Kedves Olvasó, idegenben, már-nem-annyira idegenben, vagy a Kárpátok termálmedencéjében, a LondonBudapestMetro kalauzai s Őfelsége Erzsike Zwei kívánnak mindenkinek Boldog Karácsonyi Ünnepeket, töltse mindenki családjával, ha teheti, jókedvben-békében. Más nem számít.