Kergemarha Morzsák – Egészségedre, Laci!

A LondonBudapestMetro egyelőre kiváló egészségnek örvendő szerzői nem tudnak néha nem beletolatni a politikai korrektség mezsgyéjén düledező tyúkólba, hogy csak úgy borzolódnak és szállnak a tollak. Így, bár a téma sokakat érint szó szerint fájdalmasan, egyszerűen muszáj építő jellegű kotkodáccsal illetnünk az e heti legjobb ,,Csókol Magyarország, Rozál” hírmorzsát.

Ami pediglen az enyingi kórház várójában kifüggesztett tace pao volt:

 laci.jpg

Finom lelkű európai kultúrembernek az az első reakciója erre, hogy ez nem kóser, ilyen stílus nem megengedhető, de mivel nekünk itt Angliában úgyis büdös Európa meg a kú’turálcsága, az én első és fél reakcióm az volt, hogy ez milyen zseniális! Csak pár napra hagy tegyünk ki valami hasonlót mi is légyci-légyci, kórházakba, körzeti orvosnál, fogászaton, pont egy ilyen velős kis összefoglaló kellene a helyi lakosságnak.

Az a helyzet, hogy míg eddig csak napi max 1 óra műsoridőt/3 újságcikket foglalt el az angol nemzeti egészségügy (NHS) nyomorult helyzete, immár egy hete már osztott képernyőn tépik a hajuk a legfrissebb botrányok miatt. Ugyanis tél derekán az eddig csak púpozott kórházi folyosók most kicsurrantak két oldalt, pár szerencsétlen nem átallott meghalni a Sürgősségin fél-másfél nap várakozás után, szóval áll a balhé.

Odahaza is rémmese az egészségügyi ellátás, itt is, s talán még Svájcban is langyos a váró automata kávéja. Én csak azt tudom elmondani, amit nap mint nap látok, az állami csöcsön lógás, inkompetens tökölődés, elbutult arrogancia és echte kapitalista versenyelőny kihasználásának fosatós koktélját.

Több sebből vérzünk. Mi az egyik fő bajom az NHS-szel? Hogy nem fizetős-fizetős. Igen, kimondtam, én a nagy szociális széplélek igenis bevezetném a vizitdíjat. Aki fizeti a járulékot az ugye szív, mert adó levonva, de kórházi ágy már nincs, CT két hónap múlva, várhat 12 órát petefészekciszta görccsel a sürgősségin, a fogászat, a recept, a miegymás pedig még mindig pénzbe kerül, épp csak ,,diszkont áron” veszi igénybe a szolgáltatást, lényegében duplán fizet. És finanszírozza annak az iszonyat széles rétegnek az ingyenes ellátását, akiket már bocs, de itt kint a rokonsággal csak ,,segélyes g*ciknek” hívunk. Aki azt hiszi, hogy ennek nagyja idős, leszázalékolt vagy valaki, akinek tényleg jól jön a társadalmi segítség a talpraálláshoz, annak tévedni tetszik. Ijesztőek az arányok s elveszik a forrást, időt, energiát a valóban súlyos esetektől. Asszondom, ha csak két fontot/vizit elkérnénk mindenkitől, már kétszer meggondolnák, hogy olyannal boldogítsák a Balesetit, amivel egy bibis gyerek sem menne az óvónénihez. Két fontja igenis mindenkinek van.

A másik gebasz sajnos a jóléti állam lelkén szárad, eltunyult, elbutult, arrogáns lett a lakosság, meg van győződve, hogy neki minden csak úgy JÁR mert ő VAN, és mindig csak a sírás-rívás. Tényleg, látom munka közben, betrappolnak ezek a lusta degeneráltak, a belterjes angol zsírfej, az ötgyermekes arab családanya, az önérzetes 18 éves kiscsaj csecsemővel a karján és minden ingyenes. Ha pedig ingyen kapunk valamit, azt bezony nem becsüljük. Nincsenek motiválva, hogy ne zabáljanak mocskot, hogy eljárjanak szűrésre, hogy mossák a foguk, hogy otthon kamillával gőzöljenek, gyógyítsák maguk a házipatikával, hogy felelősséget, önállósságot mutassanak az életben, hogy csak picit előre gondolkodjanak. Asszondom, a tutujgató Állam a hibás és az erre ravaszul ráépült, sokaknak jó suskát hozó szolgáltatórendszer. Egyre csak az folyik a médiából, hogy áldozatok vagyunk, hogy minden konfliktusunk az elnyomásunkra megy ki (victim culture-nek hívják angolul), hogy másnak kell megoldani a gondjainkat mert nem mi felelünk értük, hogy Te kivételes kis csillag vagy. Így aztán kis csillagok b’sznak eljönni az időpontjukra de aztán fel vannak háborodva, ha visszautasítjuk őket, és pánikszerűen rohannak a kórházi ügyeletre, ha a gyerek megkarcolta a homlokát, a körzeti orvos pedig már bezárt aznapra.

Nem volt szép az enyingi felirat, de kérdem én, az normális, hogy nálunk az NHS-ben meg ilyeneket kelljen kiragasztani?

respect_us.jpgrespectus1.png 

Tisztelj minket –Szóbeli és testi bántalmazást nem tűrünk.

 

Tudniillik a Nekem jogaim és panaszaim vannak kultúrában már csak a dolgozó, civilizált keretek között élni akaró embernek nincsenek jogai. Múltkor a telefonba ordított a suna velem, hogy ha nem foglalom be, jön az anyja és felgyújtja a rendelőt. A másik berúgja a fejünk, nem ő tehet róla, hogy sorozatban nem jön el, neki pánikrohamai vannak/depressziós, nem tudja elhagyni a házat. Megkérdeztem az NHS központot, tehetek-e feljelentést. ,,Nem, ezt nekünk kell a beteggel tisztázni”. Tehát a sz@rt mi kapjuk, de havonta jönnek az ukázok fentről a legújabb ,,Betegközpontú ellátás alapelveiről”, miszerint a betegnek jogai vannak és méltósága és választása és mi ez ügyben végezzünk auditot és tréninget és rendszeresen szeretnének elégedettségi kérdőívet látni. Erre csak azt tudom kínomban mondani, hogy menjetek a ti k..a anyátokba. S ismétlem, ijesztőek az arányok, nem egy-két kivételről van szó, itt a banda fele talál valami tré kifogást, amivel nekünk szimpatizálni kell.

A közeli körzetiben pár hónapja a kedves beteg torkonvágta a dokit, mert az nem volt hajlandó neki azt felírni, amit a beteg szeretett volna. A másiknak nem akaródzott megválni a fegyverétől kezelés alatt, mert ,,csak azzal érzi biztonságban magát”, az orvosnak meg kuss van, ha ettől kiborul. Van rezidens nőgyógyász páciensünk, panaszkodik, hogy az emberek taxinak használják a mentősöket, és ő nem mondhatja a betegnek őszintén, hogy ,,Ne legyél hülye, pár óráig erős a vérzésed, semmi bajod, takarodj haza”, mert elveszítené az állását.

Emlékszem, mikor anyukám gyógyszerészként ügyelt a 90-es években, percre meg tudta mondani, mikor jönnek éjszaka az emberek: véget ért az esti nagyfilm, 10 perc múlva kígyózott a sor papírzsebkendőért! Biztos örült, hogy ezért hagyta otthon a két kisgyerekét.

Persze mikor az NHS-t, az ingyenes, vagyis hát adóból finanszírozott közegészségügyet kitalálták 1948-ban még egészen más volt a világ. Azóta például túl sokan lettünk ezen a kis szigeten, a lakosság nyomatja jóízűen az utódokat, amihez hozzájön még az évi nettó 300 ezerre becsült bevándorló teste s annak nyűgje. Azóta megöregedett a már NHS-ben világrajött sok baba, a fiatalabbaknak meg reped a gatya az elhízott seggén, aztán rínak az orvosnak, hogy rohad minden fontosabb és statiszta szervük. 

Igen, sok más gond van az egészségügyben. Kókler a menedzsment, s nekünk a kisujjból szopott bürokratikus tamtamra kell, hogy életeket mentsünk. Idekint inkább egy nagyon jól fizető karriernek tekintik az orvosi szakmát, naponta műt 1-2 vakbelet, ‘oszt kezitcsókolom, megy golfozni. Sok a külsős alkalmazott, akiért több száz fontot leszámláz az ügynökség az NHS-nek, de aki visszafordul az ajtóból, ha a szomszédos kórház többet kínál aznap. Pénz beszél. Nem népszerű szakma, mert sokat kell tanulni és nagy a felelősség, önálló döntést meg lassan ha már akar sem hozhat senki, mert mindenért perelhető.

Nem volt szép az enyingi felirat, de nem az igazán beteg embereknek szólt, hanem az ostobaságot elnéző nyafimentalitás öntudatos … szardarabjainak. Nem tudok más szót használni rájuk. A felirat egy olyan világ nyomásának nem túl stílusos eredménye, ahol egyre több ember jut egyre kevesebb humán- és anyagi forrásra, ez pedig köszörüli az idegeket és türelmet.

Én a civilizált társadalom egyik jelének tartom a betegeinkről való gondoskodást, hát most olyan időket élünk, ahol egy kis civilizált suttyó falragasz hosszú távon életeket menthet.