Kergemarha Morzsák - Hiteles történet

Mai napi mesénk, vagyis krónikánk az angol kriptákból egy minapi cikk és pár hosszú, átgürizett munkahét okozta szellemi elcsírásodás ihlették. Az egykor talán hiteles, de mára nagyjából egy államilag szponzorált blikk szintjére plöffedt BBC News közölt egy írást, érzékeny ponton eltalálva a lakosság azon részét, akik jó hangyóca módjára robotolnak, gyűjtögetnek egy életen át és reménykednek, hogy majdan a kerti diófa alatt gyors szívrohamban múlnak ki csendes nyugdíjas éveik alkonyán.

Nos, az úgy történt, hogy az FCA (Financial Conduct Authority, független pénzügyi felügyelet) a nagyobb hitelintézeteket felszólította, gondolják már meg, hogy a komolyabb adóssággal vergődő ügyfeleknek elengedik a kamatokat s szépen üljenek le velük átgondolt, gyorsabb pénzvisszafizetési ütemtervecskét készíteni. Komoly felnőtt módjára, ha kell, zsírkrétával és abakusszal, tuti értsék. Hogy ne csak a kamatos kamatokat pengessék ki havonta, hanem egyszer érjenek végére a felhalmozott kölcsön törlesztésének. Mert számolgattak s kiderült, hogy az átlag angol háztartásnak 13 000 fontos adóssága van – ami nem szarral gurítgatás, még ha ebben benne vannak a diákhitelek és jelzálogok is. Mellékesen az egy főre jutó államadósságot pedig bőven 25 000 font felé saccolják – vajon van összefüggés a jóléti állam túlköltekezése és állampolgárai takarón túl nyújtózkodása között?

Távol álljon tőlem, hogy valaha is bankokkal szimpatizáljak, verték a csalánt a pipilőnkkel rendesen az utóbbi időkben. Etikátlan üzletvitel az egész, s érdekük (rövid távon, gondolom, bár nem vagyok ügyes pénzügyes), hogy minél tovább maradjunk a kamatok spiráljában. A nyilatkozó egyik kliens szerint soha nem nézték a bankok, mennyi hitele volt már fölhalmozva, mindig csak kapta a következőt, amit aztán naná, hogy képtelen volt visszafizetni. Na most fújhatunk a pénzintézetekre, de azért ehhez a produkcióhoz kell a klientúra butasága is. A biztosítékot minden normális ember fejében az verhette ki a cikktől, hogy odafönn már megint kigondolnak valami baromságot, amivel lényegében az ostoba, felelőtlen embereket putyujgatják és rázzák le róluk a következményeket.

Anglia kedvenc hangja a lehúzott hitelkártya lehet, élmezőnyben a twitterüzenet pittyel és teáskanál kocogtatással. Ezzel párhuzamosan a ,,megtakarítás” archaikus szóvá vált, valahogy mintha az ,,Élj a mának, verj a pénz seggére, az csak úgy terem” lett a mantra. Vannak statisztikák, hogy mennyi a háztartások megtakarítása (a jövedelem 3.8%-ára esett vissza), hogy egyre többet nyúlnak a malacperselybe a szárnyaló árak és költségek mellett, de nekem vannak fenntartásaim az okokat illetően. Azok alapján amit látok, hallok, tapasztalok az emberek többsége egész egyszerűen elkényelmesedett segg. Nem lesz könnyebb az élet évről-évre, pláne szerény jövedelműeknek, de miért is dagad több ezer fontos hiteladósság az angolok nyakán?

Mert nekik minden igenis jár, azonnal és kompromisszum nélkül. Mert egy bizonyos ,,életszínvonalat” csak el kell érni, ha telik rá, ha nem. Mert megálmodnak egy pofás életvitelt és kockásfüzetben osztás-szorzás nélkül megveszik. Itt mondanék ellent annak, aki a ,,média által pszichésen belénkmosott tömegfogyasztási kultúrát” okolja, mert sok igazság van benne, de szerintem meg ezért kell az akaraterőnk és karakterünk edzeni a tudálékos nagy pofánk helyett, oszt úgy könnyebb nemet mondani. Volt kollegina aki csak sírt állandóan, hogy nincs pénze, nehezen élnek, de házasodni csakis Görögországban akart, potom £6000-jába került – az élelmes görögök meg rászámláztak 150 fontot a hülye díszpárnákra mert tudták, az agyatlan angol megveszi. Egyedülálló, részmunkaidős anyuka munkatársaim a hideg csapvizet nem tudnák fizetni a kölykök után járó állami segély nélkül, de az évenkénti egy-két külföldi, spanyol, török all inclusive nyaralás az dukál, meg a dízájner vacakok, a műköröm, sprayszoli, iPad a gyerekeknek, miegymás. Izzasztják a hitelkártyát, a munkáltató meg kapja a leveleket, hogy önkormányzati adót azt elfelejtettek a lányok fizetni, vonjuk le a fizuból (az én reszortom, hogy számon tartsam ezeket a levélkéket. Szánalmas).

Nemrég mesélte egy bróker hölgy, hogy a Hitachi hitelkérvény forródrótja december 26-án a legforgalmasabb. Akkor van Boxing Day, akkor kezdődnek a brutál leárazások az üzletekben. Szóval miután legatyásodtak az ajándékorgia után, még karácsonykor, karácsonykor! sincs jobb dolguk a népeknek, mint megrohamozni a kereskedőket hótfölösleges szarokért és költeni, költeni, nem irodalmi vagy madaras értelemben. Kölcsön pénzt, mert kurva fontos a legújabb kütyüt beszerezni. Egy betegünktől a fia kért 5000 fontot kölcsön csupán azért, hogy helyrerázza a hitelprofilját és igényelhessen újabb kölcsönt. A papa elküldte volna az anyjába, de akkor nem kap vacsorát a nejétől.

 

shopping.jpg

 

De itt minden Kell, s már legalább két generáció szokott hozzá, hogy vágyait rögvest kielégítse, különben durcás és depressziós lesz és mindennek úgyis a bevándorlók, az IMF és a toryk/libsik az oka.

Mondhatják: minek gyűjtögessek, egyszer élünk, így is, úgy is elúszhat hirtelen minden a piszok bankok miatt, a takarékkamatok meg utol sem érik az inflációt, kuporgasson a rühes sárkány. Értem és megértem, de lássuk be, a krach holnapi beütésének valamivel kevesebb esélye van, mint hogy például rátörik a fogunk egy mandulára, s mikor eléjük toljuk a £250-os számlát, a szívükhöz kapnak, ,,ezt én nem engedhetem meg”. Akkor mutasd a telefonod, a ruhásszekrényed, meg hogy mennyi készkaját zabálsz ahelyett, hogy házi kosztot vinnél uzsidobozban ebédre. Amikor a jóléti társadalomban odáig jutunk, hogy a lakosság tekintélyes része lebenyhurutot kap egy hirtelen jött kisebb kiadástól, akkor ott baj van. A női magazinok tele vannak olyan kis takarékos praktikákkal, amiket egy átlag magyar háziasszony kisujjból kiráz, elvégre nálunk kényszer hozza, sajnos (pl. csomagolj szendvicset a kirándulásra, nem kell büfékből napihárométkezni). Az élet alapjait kell az angoloknak ismét megtanulniuk. Bár most igazságtalan vagyok, mert valljuk be, mi is tudunk meredeken vadbaromnak lenni: hányszor mentek édesapámhoz anno az alkalmazottak hitelpapírt aláíratni.

- De miért nem személyi kölcsönt veszel fel? Előnyösebb.

- Mert több papírtökölődéssel jár.

-És mire kell, ha kérdezhetem?

-Hűtőre. Tudom, hogy drágább, de ez olyan, hogy jeget is ad.

Van akin nem lehet segíteni...

 

Kár, mert takarékoskodni mentális egészséget is jelent, nem csak kicsivel nyugodtabb álmokat. Fösvénygörcs nélkül igenis szinte mindenki eltehet egy picit, hetente tíz fontot, netán húszat, pici összeget amiért egyszer hálásak leszünk. Önkontrollra tanít, előrelátásra, munkánk minden pennyjének megbecsülésére s egészséges fontossági sorrend felállítására. Meg diófa ültetésre, hátha mégis sikerül krach nélkül békében ellapátolni az aggkori szívrohamig.