Útikalauz albérlet keresőknek

Mivel töltse az ember a borús, kisvárosi vasárnap délutánokat, ha nem pilledt elmélkedéssel? Már ha épp nem kénytelen dolgozni. Én a mai tunya vasárnapot, amíg hűl a rumos kakaóm, egy piciny beszámolóval dobom fel, hátha valakinek ez hasznos újdonság vagy éppen sziesztázás alatti szórakozás.

Szóval következzék egy kis kálvária-tanmese albérlet keresésből London azon részén, ami már nem is annyira London, hanem egy csendes, észak-nyugai elő-előkerülete, kis hátsókertes egyenházakkal, kevés üzlettel, krikettklubokkal - Middlesex.

Volt munkahelyváltás és gondoltam na, kikerülünk a büdös nagyvárosból, itt jó a levegő, családiasabb a környezet, kevesebb Kanye West bömböl az elhaladó autókból. Kellemes csendes, ha meg épp kultúrára vagy nyüzsire kíván rá az ember, bemetrózik egy órácska alatt.  Mindez igaz is, de aki ide fölköltözik, számoljon a következővel:

Ha telik stúdió lakásra, remek, nincs sok de nem lehetetlen, azonban ha csupán egy igényes, kicsit drágább, saját fürdővel rendelkező szobát szeretnénk, az már nehezebb. A demográfiai összetétel nem feltétlenül nekünk kedvez, mert itt hatalmas arányban indiaiak laknak, akik elég nyugis, dolgos népek, de velük élni kösz, inkább nem. Voltam egy családnál érdeklődni, ahol az egész ház bűzlött a curryszagtól, de nem attól a frisstől ami főzés után még elszállingózik pár órát a légtérben, hanem a falba, ruhába beivódott, bőrből kiizzadt poshadt, fojtogató ájertől. A stílusuk sem európai, szóval nem tartottam jó ötletnek náluk élni.

Továbbá ez bezony családosok helye, nem jellemző, hogy idegen fiatalok élnek együtt, mint a nagyvárosban. A mentalitás nem csatlakozott a 21-ik századhoz, be van lassulva itt mindenki. Mivel sürgősen kellett egy hely, 3 hónapra kivettem egy nagy szobát egy görög családnál. Papa-mama mérnök, két gyerek, két kutya. Aranyosak voltak, de azon kívül, hogy valami kikúrt ízléstelenül volt berendezve a ház (ezt máshol is láttam, beszereznek ilyen XIV Lajos utánzat, giccses barokk bútorokat és batár csillárokat, aztán büszkén mutogatják lakberendező vénájuk), elmondhatatlanul retkes volt az egész kóceráj. Angliában a mániája a népeknek a padlószőnyeg, amit aztán nem tisztogatnak túl lelkesen. A helléneknél padlóban, tapétában centis a fekete kosz, a kölkök játékai, sportszarjai szanaszét mindenhol, a kutyák elkapatva bent tappancsoltak a konyhabútoron és lopkodták a kajám, a reggel kifacsart narancshéj darabok még este is a mosogatóban rohadtak a kávézacc mellett, valamiért nem voltak képesek a 20 centivel lejjebb lévő kukába csúlni az egészet. Aki családnál lakik az számoljon azzal, hogy a pereputty biológiai dinamikája nem összeegyeztethető egy dolgozó egyedülállóéval – este 11-kor még üvöltöznek és dobognak a lépcsőn, hajnali 6-kor meg már ébredeznek a felnőttek, matatnak, kieresztik az ebeket akik jóreggelt ugatnak a mókusokra. Továbbá a nagy liberalizmusban és gyermekvédelemben úgy tűnik, blokkolni kell az internetet: bizonyos oldalakat nem tudtam megnyitni, mert child protection volt rajta. Még az olyan ártalmatlan oldalakat sem, mint a bridzs alapszabályai, mert az biztos szerencsejáték. Ennek ellenére az egyik gyereknek sikerült 1500 fontot eljátszania a papa hitelkártya adataival – nem hinném, hogy elcsattant egy nyakleves emiatt, a modern szülők inkább megbeszélik az ilyet a duci, durcás csemetéjükkel. Végezetül barátnő/barát felhozatala sem ,,illendő” a gyerekek miatt, így aki minimális szociális vagy magánéletre vágyik, kerülje a családokat.

Nem egy reggel arra mentem le a konyhába, hogy a bezárt doberman teliszarta-pisilte a helyiséget. Kaparta szegény pára az ajtót kínjában, de azt bezzeg nem hallották meg az alvó háziak. Aztán igyekeztem lefogni a húgyosmancsú kutyust, mert az ugrált boldogan a kiskosztümömre, ahogy azt anyukánál megszokta.

hector.jpg

Hector alkotott. Igen, az vizelet...

 

Végezetül aki nálam jobban ismeri a görög habitust az árulja má’ el, minden nőjük egy militáns, agresszív, kellemetlen sárkány? Mert a mama mintha gyári beállítása miatt nem tudott volna finoman, normálisan szólni a családtagokhoz. A hétvégi punnyadásból egyre az rántott ki, hogy az asszony görögül kint pöröl, ugat, észt oszt, pedig lehet, hogy csak a pontos idő után érdeklődött, de ez volt a hangneme. Fülsértő és kínos, nem akartam lemenni egy pohár vízért sem, mert állandóan állt a bál.

Nu mindegy, elköszöntem tőlük és továbbálltam. Nem bővelkedik a környék szobákban, a hirdetések nem egyje nagybetűkkel kommandíroz, hogy itt ezt nem szabad meg azt tilos (pl. tilos az alkohol vagy vegetáriánusok a háziak. Én sem eszem húst, de az ilyen korlátozásokkal elvből nem értek egyet, aki egy felnőtt embernek kiadja a lakását mert kell a suska, az igenis tisztelje a másik önállósságát). Rátaláltam egy frissen felújíitott, világos helyre. Fekete nő a tulaj, de nem fog itt lakni, mondja, kiköltözik nemsokára. Hát mondom, kezet rá. Már nagyban nézegette az útlevelem és bankszámla kivonatom, mikor közölte, hogy amúgy árulja a házat, de kikötése lesz, hogy a vevő átvegye a lakókat... O-hó, ez azért már más. Egy hete sem laktam itt, mikor már világos volt, hogy a spiné nem hogy nem költözik ki, de egy kib***tt elmebeteg, nagyjátékos idióta. Miért volt olyan tiszta a ház? Mert mentális a luvnya. Minden egyes napra volt valami regula és kiosztás, hogy mit tettem rossz helyre, mit nem szabad, azt ne, amazt máshova. Ízelítőnek:

  • A konyha hatalmas. De! Ne hagyjunk semmit elöl, mert egy elkezdi, a másik bérlő folytatja és így kupleráj lesz (összvissz hárman vagyunk). Momentán egy tekercs konyhai papírtörlőről volt szó, amit közös használatra hagytam kint.
  • A mosogatót ki kell törölni használat után, nehogy vízcseppes-vízköves maradjon. A hűtőben minden étel csak befóliázva lehet a kiutalt polcunkon (szag és keresztfertőzés mániás), most épp a bögrében álló petrezselymem miatt károgott be az ajtómon át.
  • A száradó edényeket is azonnal elrakni, hogy másnak legyen helye! Hogy én este 10-kor nem fogok kirohangálni a száradás mértékét lecsekkolni, az kurvabiztos.
  • Elborzadva látta, hogy a mosógépet én hetente kétszer, igen, kétszer használom! Azt nem lehet, eddig mindenki csak egyszer mosott, az így neki drága lenne mert okosmérője van... Mondom, ez nem egészséges, én egyet az ágyneműnek-törülközőnek, egyet a ruháknak szoktam, most cipeljem közmosodába a holmim?
  • Felmosni sem szabad. Sem hetente, sem havonta. Csak félévente. Mert ez nem laminált fapadló, ha víz éri, károsodik, márpedig ő jó állapotban akarja eladni a házat. Nem is próbálkozom elmagyarázni neki, hogy 1, ez így nem higiénikus 2, nem a kádvizet eresztem a padlóra, ennyi nedvesség nem árt neki.
  • Azt az apró részletet is kifelejtette az elején, hogy a kertbe rendszeresen narkós fiatalok ugrálnak be és az egész környéken már betörtek mindenkihez. Ezért nappalra nem hagyhatom nyitva a kis bukóablakot sem (jönnek az ír cigányok és betuszakolják a gyereket), és először akkor mondott fel nekem 3 hét itt tartózkodás után, mikor csak becsuktam a kisablakot, de a kilincset nem fordítottam rá, kintről azt látni lehetett.

 

És így megy minden nap, rendre van valami szabályzat amivel terrorizálja a lakóit. Asszem kiköltözésem másnapján én meg elsétálok az önkormányzathoz és szólok nekik, hogy a nőnek nem szabadna lakókat tartani, mert mentálisan sérült. Így egyéni rekordot döntöttem és 3 hét után nézhetek újabb szállást, 4 hónapon belül már a harmadikat, és nem azért a két fillérért, de kezdek kifogyni etnikumokból és lehetőségekből: nekem nem kell se néger, se indiai, se muszlim. Fehér ember az alap. Igenis bazmeg, általánosítok, a fentiek egyike sem európai módra civilizált nép, totál összeegyeztethetetlen a normákról való elképzelésünk. Család sem kell, 45-50 órát dolgozom egy héten, nem a vircsaftra akarok hazamenni, ahol aztán úgy kezelnek, mint egy fogyatékos csicskát és még nekem illik jó pofát vágni a nem kevés pénzemért, mert ,,gyerekek vannak”.

Még jó hogy, hogy a héten szép új munkahelyemen is fölmondtam nem egész 4 hónap után, indiai a tulaj, aranyos hölgy de a stílusa és üzleti érzéke kettesalá – így hát Middlesex, toszdd meg a friss levegődet, húzok vissza London kellős közepibe. Szevasztok!