Kergemarha Morzsák – Londonból zavarunkban jelentjük

A karácsonyi ünnepek gyorsulási pályájára ráállva nem csak a böllérszagot szimatoló pulykák borzolják tollukat Európa kis renitens szigetén. Akad itt történés rendesen, füstöl a Twitter és csámcsogva veséznek a rádiós betelefonálós műsorokban. Lássuk hát, mi a vita tárgya mostanság. Lehet kérdezni, hogy nem-e jódolgunkban akad időnk ilyen baromságokra, vagy ezek tarka társadalmunk velejárói és igenis égető etikai kérdések. Tény marad, hogy álláspontunktól függetlenül ezek vannak, és Angliában ez az egyik klassz dolog: lehet róluk vitát nyitni. Még értelmeset is.

Nu, az egyik ami kicsapta a biztosítékot az a Tesco idei karácsonyi rövidfilmje. Tulajdonképpen a pulyka eladásszámait hivatott felturbózni, husi mindenki szája íze szerint a szlogen, s ehhez méltóan reprezentálnak benne mindenkit, amit-akit csak egy percbe bele lehetett sűríteni: nagycsaládos hisztit, feketéket, meleg apukákat éééés: igen, még muszlimokat is. Ebből áll a balhé. Kell-e olyan vallásúakat belekeverni, akik nem ünneplik a karácsonyt?

https://www.youtube.com/watch?v=sWCeMGMtkG8

Nem ünneplik? Mint már említettem valahol, a muszlim közösség épelméjű tagjai valamit azért csak ünnepelnek, hisz ki hagyná ki a pompás lehetőséget mikor minden zárva van és otthon horpaszthatunk? Igazhitű ex-kollégáim ilyenkor meglátogatják a vidéki rokonságot, akkor már vesznek is ezt-azt a gyerekeknek, s az ilyen ruccanások mindig kiadós zabálással járnak. Azt is megtudtam, hogy Jézus náluk is A főmufti, ahogy mondták, mikor a ,,szar belecsap a ventillátorba” (eljön az ítélet napja), akkor Krisztus váltja meg őket is. Jó tudni. Arról is egy muszlim világosított föl, hogy ugye tisztában vagyok-e azzal, hogy Jézus nem decemberben született? Egy létező pogány ünnepet céduláztak át karácsonnyá, hogy a hitetlen lakosság könnyebben átzökkenjen. Teológiai vitákban aztán végképp nem vagyok kompetens, de elég hihető a sztori.

Vajon a Tesco marketing részlege jó hiszemben vette bele a muszlim közösséget? Honoljon békesség és megértés társadalmunkban? Kis üzenet ez, hogy tessék csak integrálódni és átvenni ártalmatlan szokásokat? Hogy a muszlimok nem fognak ettől több döglött madarat venni az hótziher, ugyanis állítólag idén a Tesco nem árul halal egészpulykát. Akkor meg? Nem csupán egy baromi jó reklám a cégnek, hisz napok  óta róla beszélünk, és hiába hőbörögnek a tutimegmondó igazságosztók hogy bojkottáljuk az üzletet, megéri ez nekik rendesen?

Karmol a muszlim közösség, hogy akkor majd legyen Eid reklám is és ez pofátlan felhívás az asszimilációra, köpködnek a keresztények, hogy milyen tiszteletlen dolog a szent ünneppel és a muszlimok ilyet viszonozni sosem lennének hajlandók, s kontrázik az amúgy totál szekuláris ,,értelmiség” is, hogy ez csak a politkorrektség kipipálása és manapság mindenbe beleraknak egy hijabos fejet, ha jócsávónak akarnak tűnni. Véleménye mindig, mindenkinek, mindenről van. Twitteren.

A másik kérem szépen pedig ennél pikánsabb és kiterjedtebb: a gender kérdés. Azaz minden, ami azokat az embereket érinti, akik nem a biológiai nemükkel azonosulnak vagy nem is érzik bármilyen neműnek maguk. A dolog a manchesteri Topshop-ban kezdődött, ahol, mint kiderült, még nincsenek egyszemélyes, elszeparált próbafülkék, hanem két közös van, egy-egy a férfi-női részlegen. Egy szép nap borostás, de nőként élő polgártársunk a hölgyek után masírozott a kiszemelt rucikkal a karján, mire az eladó áttessékelte a férfiakhoz. Huhúú, mi lett belőle!

trans_travis.jpeg

Travis Alabanza, az érintett vásárló

S valószínűleg ez csak a kis cseresznye a habostortán, mert a kérdés naponta hergeli az embereket: az Anglikán egyház pár tagja bátorította a gyerekeket, hogy cseréljenek nemi szerep ruhát, egyes iskolák bevezették a gender neutral uniformist, külön wc-t kívánnak a harmadik nemnek s megreformálnák az angol nyelvet és annak diszkriminatív, he/she tulajdonneveit is.

Hm. Erről napokig lehetne vérre menően vitázni. Az én gondom részben az, hogy egyesek tényleg vért szeretnének látni. Miért? Egy ügy, melynek hivatalos célja a szolidaritás, társadalmi exkluzívitás és a kirekesztés megszüntetése olyan megosztó és a végletekig habot köpő acsargások ürügye lett, hogy az már ijesztő.  De vajon valóban ennek az egy kérdésnek megoldásáról van szó? Vagy ez csak egy csont a sok közül amit bedobnak nekünk rágcsálni, és ennél mélyebb tendenciák a bajok veleje?

Én az utóbbira hajlok. Úgy tűnik, minden amiről csak diskurzust lehet nyitni az embereket két csoportra osztja aszerint, hogy hajlamuk, természetük (s neveltetésük) szerint milyenek. Egy részüknek az univerzum közepe az Én, s lássuk be, a fogyasztói társadalom és humanista szemléletmód pont erről szól: én hogy érzek valamiről, engem ez miként érint, s pont ezért minden morális-etikai kérdést a bennem visszatükröződő érzelmek és reakciók alapján ítélek meg. Ki vagy Te, hogy láncra verd vagy kritizáld az individiumok egyéni szépségét, létjogosultságát?

Az emberek másik zöme pedig inkább közösségi érzületű, létező szabályokat ritkábban megkérdőjelező, aminek velejárója, hogy önnön vágyainkat zabolázni s némileg feláldozni kell, hisz mi lenne a világgal, a társadalmi kohézióval, ha mindenki menne a maga feje-farka után?

Amikor jogaikban-méltóságukban sértett emberek nyilatkoznak, a mondatszerkesztés elég beszédes: ,,Nekem ez kínos volt, én nem erre számítottam”, stb. Értem én, de ha valaki megértést követel, nem kéne megértést mutatni? Gondolni a többiekre, ők hogy éreznek? Ha már egyszer az Érzelmek diktálják a jogalkotást és nem a logika vagy a nagy számok törvénye. Nem kívánok itt állást foglalni a gender fluid kérdésben, csak kíváncsi vagyok, hogy a jogháborgók hogy magyarázzák végtelen önzésük, ami annak ellenére nem apad, hogy a lakosság visszajelzése finoman szólva is vegyes.

Nem sokan szeretnének ilyen fazonokkal együtt öltözni butikban, uszodában. Anyukák mesélik, hogy tini lányaiknak már így is fogni kell a függönyt, mert azok annyira idegesek, ki nyitja rájuk az ajtót. Aki volt valaha bakfis, szerintem emlékszik. Mások a Jessica Winfield/Martin Ponting (ez egy és ugyanaz az ember) esetre mutogatnak, ahol is a nővé operálás nem akadályozta meg a ,,hölgyet” hogy a börtönben más nőkkel erőszakoskodjon. Jó kérdés, hogy ha mindenki olyan öltözőbe megy, amilyen neműnek aznap érzi magát, nem lesz-e sutyiban videókészítés, fogdosás, kukkolás az álruhás huncutok részéről. Megéri rizikót vállalni a közösség kárára, hogy egyének, kisebbségek lelki életét ne érje stressz (a jó öreg stressz!)?

Mondom, nem foglalnék állást az ügyben. Nem ismerek ilyen embereket, nem tudom, hogy élik meg mindezt, mennyire épül életük a biológiai nemük köré. Kívánok nekik boldogságot és lelki békét. Az Egyesült Királyságban 1%-ra saccolják a gender dysphoria-val, azaz nem-bináris nemi önazonossággal született emberek számát. Ki tudja, lehet, hogy pár évtized múlva mindenki úgy fog kinézni mint David Bowie a Stardust korszakában, nem is lesznek nemek, s Nyugat-Európa úttörő a tabuk ledöntésében. De! Addig a maradék 99%-nak is van lét- és vélemény jogosultsága, s amíg nem derül ki, hogy ellenállásuk beidegződés miatt van-e vagy egészséges ellenreakció egy elmebeteg társadalmi manipuláció (social engineering) próbálkozására, addig asszondom: legyünk tekintettel a másikra is és arcból visszavenni. Pláne most hogy jön a Karácsony.