Gyúrjunk vazze! – Karácsonyi kondi candy Londonból

Ha valaki négy éve azt mondja nekem, hogy egyszer a konditermekben szerzett élményeimről fogok írni, azt feleltem volna, hogy egy Hillary Clinton – Topless rúdtánc haladóknak önéletrajzi album megjelenésére nagyobb esélyt látok. És lám, ki nem találják, mi következik! Londonba költözésemmel kénytelen voltam új, addig szájízemtől szokatlan testedzési módokat találni, elsirattam hát otthon hagyott Schwinn-Csepel kerékpárom és beiratkoztam a környék egyik edzőtermébe. Következzék egy rövid beszámoló, kéretik bejglit majszolva olvasni.

Vannak teljesen magánkézen lévő edzőtermek és vannak az önkormányzat tulajdonában lévő, de a működtetést megtendereztető komplexumok. Én az utóbbival kezdtem, egy Everyone Active nevű lánchoz csatlakoztam. NHS dolgozóknak adnak kedvezményt, havi 34 fontért formálhattam habtestem bármelyik termükben. A környéken kettő is volt, az egyikbe az uszoda és a csoportos torna miatt jártam, a másikba pedig kardiogépezni, mert ez utóbbi hely úgy általában gusztusosabbnak és tisztábbnak tűnt, csecse kilátással.

A csoportos foglalkozásokat morcos természetemből adódóan rühellem. Nem bírom elviselni a falkaszellemet, hogy a zenét túlüvöltő instruktor buzdító utasításait kell követnem izzadt nőstényszag közepette. ,,Hú, jee, ez az, gyerünk lányok, és tíz és kilenc és magasabbra!” és én meg azt gondolom, hogy oh, bugger off, megyek és otthon keverek egy gintonikot. De mivel hatásosak az órák, jól esik a mozgás és különben sem szeretnék alkoholista lenni nyugdíjig, morcos szám befog, szinkronban ugrálok. Van itt mindenféle tornaóra, zumba, total body conditioning, meg ilyen fantázia elnevezések, az órarenden melléírják, hogy ez pörgős vagy csak inkább Body&Mind; mindenki találhat szimpatikusat. Érdemes online helyet foglalni, a népszerűek hamar betelnek, s a betelt alatt csordultig túlzsúfolt tornaterem értendő.

Kezdő Londonlakók figyelmébe: Az üzemeltetők sajnos nem nyomatékosítják az alapvető tisztasági követelményeket, az embereknek meg maguktól nem esik le. A rendelkezésünkre álló tornaszerek járványügyi csemegék, soha senki nem törölgeti át őket vagy visz törülközőt, hogy arra izzadjon rá, ne a polifoam matracra. Egyszer voltam Pilatesen és 60 percen át próbáltam nem odanézni a mellettem nyújtózó, mezítláb tapicskoló kínai csávó gombás körmére.

Nem kötelező a váltócipő sem. Sokan otthon beöltöznek tornadresszbe, ledzsalnak mozogni egy kicsit (jobb esetben a szekrényben hagyják a nagykabátot, de gyakran csak ledobják a gép mellé a földre), majd átizzadva kabát fölvesz és így mennek haza. Nem egyszer söpörgethettem a matracról a sarat és a kavicsdarabkákat amiket voltak szívesek a népek behordani, s mivel a mikroorganizmusokat, úgysmint kutyaguano-, vizelet-, hányás komponensek nem látja a szemem, inkább áttörölgetem a placcomat olyan alkoholos kendővel, amit a rendelőben használunk (3-4 font egy tekercs, a lelket is kifertőtleníti mindenből. Imádom).

Bár ki van írva, de még nem sok embert láttam a gépéről letörölni az izzadtságot, úgy hagy mindenki ott mindent, mint eb a szarát. Amúgy elég klassz gépek vannak, 8-10 futópad, elliptikus trénerek, lépegetők, sima- és ülőbiciklik, stb, s nem emlékszem, hogy valaha is sokat kellett volna várjak, míg egy fölszabadul.

Ellenben a matracokra gyorsan le kell csapni, ha üresedés van. Gondolom van egy kimondatlan szabály, hogy meddig illik befoglalni egy helyet, de ezt örülnék, ha írásba adnák azoknak akik befészkelnek egyre, majd nekiállnak játszani a telefonjukkal, hogy száradna le a kloákájuk. Sokan az időmérős alkalmazásokat használják, azok tényleg hasznosak, a telefonon beszélgetésért azonban hálégnek szól a személyzet.

Amúgy sem jó ötlet a futógépen föltárcsázni barátnőnk; egyszer volt egy nagyon dagi lány aki derekasan kocogott és közben a telefonján ötyézett, de mivel a figyelme nem a szalagon volt teljesen, véletlenül félrelépett és esett egy orbitálisat. Mutatta a Richter-skála. Szegény olyan nagy darab volt, hogy nem tudott fölállni, valahogy beszorult a gépbe mint a Micimackó és aztán már csak ijedten visítozott. Szóval tessék figyelni és éccel lenni.

Minden konditeremben elszánt harc folyik a személyi edzők között, a falon kint van a fényképük, bemutatkozással. Aki szeretne, benevezhet egyalkalmas szeánszba, egyszer kifizetünk 20-30 fontot, eltöltünk egy órát a personal trainer-rel, elmondjuk hogy mit szeretnénk (fogyni, szálkásítani, brazil feneket, stb), s ennek megfelelően veszünk át pár edzésprogramot, amit aztán az edző emailben is elküld.

A gyúrda részlegre nem mentem még be, részint mert azok a gépek és izomfejlesztések nem érdekelnek, részben mert penetráns ammóniaszag terjeng amit ilyen koncentrációban nem találok afrodiziákumnak. Forrásom szerint a súlyokat nem divat visszatenni a helyükre s sajnos nem egy jómadár itt is facebook profil frissítéssel foglalja el a gépet, míg koszos lábát ott pihenteti, ahová más ráfekszik. Állítólag egész szép ,,barátságok” is köttetnek néha, azaz rokonlelkek elbeszélgetnek, tippeket adnak egymásnak és számolják a másik kinyomásait, mindezt úgy, hogy sosem tudják meg a másik nevét.

Az edzőruha divatot valszeg a környékbeli Dechatlon diktálja. Most trend a lányoknál a szembántó mintás tapinadrág (csókoltatom a Sweaty Betty-t), ám a fekete töretlenül dominál mindkét nemnél. Újévi fogadalmaim közé tartozik, hogy kizárólag Powerpuff Girls-ös meg Snoopy-s tiritarka ruhákban edzek, csak hogy megtöressék ez a székrekedéses, chic minimáldízájn hangulat.

A falon ki van téve a Member of the Month táblácska valamelyik törzstag zavart mosolyával. Member of the Month  - kujon gondolat, mi van, ha egyszer egy fallosz fényképét kalózkodjuk oda?

A női öltöző elég kulturált, legalábbis még nem találtam borotválkozás maradékot vagy használt tampont a sarokba csúlva. A férfiak részlegén állítólag van pár fazon, aki kihangosítja a zenéjét és aztán elhúz tusolni, de összeségében betartatik az etikett. Lakatot vagy egyfontos érmét vigyünk, azzal zárhatjuk a szekrényt.

Az egy helyben futásnál jobban szeretek úszni, ám sajnos az itt Londonban nem olyan élvezetes, mint Pesten, ahová jártam. A council uszodában mindig sokan vannak és a felhívás ellenére páran még a sminkjüket sem mossák le, csorog le a fekete szemfesték a képükön, tisztára mint egy Tim Burton mesefigura. Úszósapka használata is csak egy szép elmélet; külön élmény most indiai környéken lakni, mert a víz alatt nézelődve a szokásos hullámcsatt és ragtapasz felhozatal mellett vastag, életerős fekete hajszálak is ellebegnek szemünk előtt. Most átpártoltam egy nem-önkormányzati kondiba, ez £75/hó, s valamennyivel igényesebb az egész kóceráj. Feszített a víztükör így nincs körbe fekete koszcsík bordűr. Figyelem, a balra tarts szabály az uszodára is érvényes, órajárásának megfelelően követjük egymást a sávban. A fő bánatom, hogy túl meleg a víz, nem frissen hűvös, mint odahaza. Most már arra is figyelek, hogy ne akkor menjek, mikor Aqua Babies van: ilyenkor még jobban felfűtik a medencét a porontyoknak. 6-12 hónapos gyerekeket pancsoltatnak, egyik szülő bemegy velük a vízbe, de aztán nem ám a víz alatt úsznak mint a baba a Nirvana borítón, hanem csak úgy tunkolgatják a szerencsétleneket és huhúznak nekik. Csórikáim nem tűnnek túl boldognak az egész procedúra alatt.

A hőmérsékletért azonban kárpótol minket, hogy a környékbeliek nem szeretnek mozogni. Abból áll az ,,úszás”, hogy lenyomnak két hosszt majd elhúznak szaunázni. Megint tesznek két kört (így jó lemosni a szauna izzadságát, m-mm!), ismét el gőzölni. Legtöbbször miénk a sáv! Kevés embert láttam huzamosabb ideig faltól-falig úszni, s azok is leggyakrabban nők vagy az idősebb korosztály.

A hely emeltebb színvonalát mutatja az is, hogy a büfében lehet gyümölcsöt is kapni, nem csak kitesznek egy automatát az előtérbe, amiből magvak és cukormentes nasik helyett drazsék, csokik és gumimacik dömpingje potyog ki. Hiába, Anglia a vércukorszintről szól.

Természetesen a tagsági díjak határa számomra ismeretlen egekig ér, a Virginbe havi £100 körül kezdődnek a beugrók, állítólag Canary Wharfon is vannak gyönyörűek százharmincért, bekészített samponnal-krémmel, az igazán állkapocs kiakasztók pedig a Kensington/Chelsea-féle nyomornegyedek villáiban bújnak meg, 4-6000+ fontos éves díjért izzadhatjuk ki a kaviárt és köthetjük meg következő milliós üzletünk a spa-ban. NHS dolgozók akciósan csodálhatják meg kívülről.