Lappozzunk! – Finnisben vagyunk

London néha olyan mint egy exkluzív privát party – az emberek remegnek, hogy bejussanak aztán mikor befészkelték maguk, szájhúzva nézik, hogy szabadulhatnának ki innen. Így hát e turbulens hét végén – Borisunk kulcsrakészen megkapta Number 10-t és rekordmeleg pácolta a metró ingázóit – a LondonBudapestMetro is hűtlen híve lesz a Birodalom fővárosának és nem szégyel szerelmes levélben turisztikai striciként keríteni egy idegen tájnak:

Finnország, te drága!

De legalábbis nem olcsó és ennek igazán nagy előnye az, hogy elkerülik a tarisznyás, fél-flipflopom-eladom–egy-buszjegy-áráért, fillérekből csövezni akaró Insta életművészek. Nem célország sem a legény-, leánybúcsú alakzatot fölvevő benyomott bölénycsordának, sem az angol segélyből balkézről született gyerekeit all inclusive nyaraltató egyedülálló anyukáknak. Az LBM írójának már csak ilyen luxus ízlése van, régen ezt ,,igényesnek” hívták, de mivel ez a szó indexre került a nagy egyenlőségben, nevezzük a helyet csak ,,nyugodtnak”.

Mindezek ellenére pénz beszél, kultúra hallgat, a finnek idegenforgalmi GDP-jének alapjait a módos kínai és egyéb, feltörő harmadik világbeli turisták rakják le. Reptér vagy belváros, ázsiai és poszt-szovjet tömegek lassú örvényei kavarognak bevásárlószatyor zizegés háttérzenéjére. A gyors meggazdagodás nem járt az európai sztenderd elsajátításával, így a finnek kénytelenek vizuális tananyagot mellékelni a nyilvános illemhelyeken arról, hogy mifelénk hogy dívik:

 wc.jpg

 

Oroszország közelsége vitathatatlanul egybeforr a finn történelemmel. Az LBM tiszteletét nem csak az vívta ki, hogy az ország földgáz és kőolaj nélkül húzta ki magát pár évtized alatt a mélyszegénységből, hanem hogy fegyverzet- és létszámbeli hátrányuk ellenére rendesen elpi*ázták a szovjeteket a Téli Háború alatt, hogy csak úgy füstölt a szoljankafing. Érdemes ellátogatni a Hadtörténeti Múzeumba (a Suomenlinna szigetcsoport erődítményen található). Férfiaknak a sorkatonaság 18 éves kortól kötelező, különböző időtartamú kiképzésekkel, nők 1995-től önkéntesen léphetnek be. Nem tudom, manapság hogy van, de egy 90-es évekbeli fényképen a barakk sorvécéin nem volt ajtó, sok szőke buksi somolygott letolt gatyával a sajtónak. A bakák szerint az ajtók hiányának igazi oka a magányos répázás megelőzése volt – elképzelésem sincs, ez hogy rombolhatná a harci morált, de várom az ötleteket.

Érzékeny fölvilágosultak ne nézzenek rá a finn légierő régi zászlajára, nehogy rosszat álmodjanak: kék horogkereszt virít rajta. 1918-tól díszitették vele, finneknél (is) ez a jó szerencse szimbóluma volt; mára lecserélték egy sárga madárra, a kanárinak jobb hírneve van.

Vissza az oroszokhoz: finn kolléganőm szerint országuk poltikája a függetlenség után a ,,Térddel kelet, arccal nyugat felé” volt, hisz tudták, mennyire érdekük a nagy szomszéddal jóban lenni. Kérdésemre, hogy hogy kerülték el a kommunista eszmék és helyi agitátorok hatalomra kerülését a 20-ik század elején teája fölött vállat rántott: ,,Megöltük őket”.

Érdekes, hogy sok olyan könnyebb fizikai munkát amiben Angliában vagy Magyarországon férfiakat látni, finneknél fiatal lányok (is) végeznek: közterület fűnyírás, karbantartás, lapátolással és szuszogással járó rendfenntartás. Ez van, ha tényleg egyenlőnek nevelik a két nemet és nincs annyi félillegális bevándorolt, akire rá lehetne sózni az ,,alja kétkezi” melót. Valószínűleg ezért is állt fent említett kollegina kezében a Black&Decker olyan természetesen, mint a mi lányaink kezében a hajvasaló és én nem tudom nem imádni őket ezért.

Ha már gyereknevelés. Ez akkor tűnik fel nagyon, ha olyan helyen élünk ahol a nevelés hiánya teszi pokollá az életünk - Anglia, csókoltassék. Nem tudom, a finnek hogy csinálják, de egy hétig nem hallottam kölyökvisítozást, hisztirohamot, nem rohangálnak mint egy amfetaminos flippergolyó, nem barmolják le az étterem berendezését vagy csurog a képükről a nutella. Normális hangnemben beszélgetnek a szüleikkel, fel vannak rendesen öltözve, ha 12 fokok repkednek és bevert kisujj sem jár látványos drámával aminek a végén anyu az ölében ringatja a haldokló tízévest. A titok nyitja talán az, hogy a felnőttek sem üvöltöznek és neurotikusak, alles zusammen nyugodt idegzet és visszafogottság légköre érződik.

Miért éri meg Finnországba látogatni? Ezért:

tavak.jpg

Mert London tökéletes ellentéte: alacsony népsűrűség hatalmas területen elosztva. Tudom ajánlani Lappeenrantát, Helsinkitől 2 óra vonatozás (15 euro), a Dél-Karéliák egyik legnépszerűbb kisvárosa, az orosz határtól nem messze. Nagyon sok minden nincs, árulkodó, ha a városka egyik fő látványossága a helyi homokszobrászat remekei, de kitűnő kiindulási pont, hogy felfedezzük a természetet. Kerékpárt lehet bérelni (25 euró volt egész napra. Bukósisak nem kötelező, itt a Health & Safety a következő jótanácsban foglalható össze: ,,Ésszel”), de lehet, hogy szállodánknak is van egy kis bicajflottája, amit elvihetünk egy körre. Gyalog is bejárható a környék, a sok kis sziget össze van kötve s bebarangolhatjuk az eldugott finn nyaralók erdőit. Idilli békesség honol a tóparti kis piros faházak között, fenyőillat és lágy hullámtörés moraja amerre járunk.

Mivel a természet tobozos öle (értsd: végtelen fenyves körös-körül) a küszöbüktől 10 centire kezdődik, állítólag kiskorukban tanulnak olyan fontos és gyakorlatias dolgokat is, mint hogy ,,Mit tegyünk, ha szembe jön velünk egy medve?”. A választ nem tudom, de gondolom nem próbálnak hazavinni egy cuki bocsot, különben futhatnak mint Nurmi az életükért.

Benevezhetünk sétahajókázásba, két óra alatt megcsodáljuk a fedélzetről a batárnagy helyi papírgyárat, a csatornahálózat zsilipremekét (szinteltérésnél két kapu közé zárják a hajót és kiszivattyúzzák a vizet alólunk. Alacsonyabbról magasabb felé haladva meg föltöltik a medencét. Kábé 10 percig tart amíg süllyedünk-emelkedünk továbbhaladás előtt), és megtudjuk, hogy a nagyon ritka helyi fókafaj pont úgy szokott napozni, mint a helyi finn emberfaj: a másik személyes terét tiszteletben tartva kellő távolságra egymástól.

A szabadstrand szabad, se kerítés, de napágybérlő kartell, se büdös hekkes. Van pár öltözőkabin, aztán holminkat a parton hagyva magunkévá tehetjük a tiszta tóvizet – ez 15 fokban is jó móka, pár másodperc után visszatér a lélegzetünk, eskü.

Nyáron vigyünk magunkkal alvómaszkot, mert a fehér éjszakák átszivárognak minden sötétítőfüggönyön. Éjfélkor ugyan már féllángon pislákol a közvilágítás, de még elég világos van ahhoz, hogy kibetűzzük a kocsma menüjét.

Hogy mit csinálhatnak a finnek az ilyen álmos kisvárosokban, nem tudom. Az üzletek belül félhomályba burkolóznak, itt-ott téblábol vevő, a tóparti büfések egy része is csak tuti jóidőben nyit ki. Élet leginkább a piac körül van, tombol az eper- és borsószezon, ahol az 50+ korosztály kávézgat a fröccsöntött székekbe kapaszkodva.

Talán muzsikálnak. Mert azt könnyű űzni a hat hónapos sötétségben is s nem jár népességszaporulattal. A svéd/finn könnyűzene igen nívós repertoárral van jelen a világ élvonalában s hogy vérükben van a c-moll azt az is mutatja, hogy Helsinki utcáin egymástól tisztes távolságra csellóval, hegedűvel, fúvóssal művelik a népet visszafogott demóra. A butiksor koronaékszere egy orosz mulatósokat bömbölő fazon volt, de ő másnapra eltűnt – vagy fölfedezték, vagy hazatoloncolták. Mindenesetre a londoni dobhártyagyilkos mikrofonbohócok után felüdülés normális zenét hallgatni.

dsc_0631.JPG

Korabeli fényképeken Helsinki a 19-ik század elején-közepén még fakalyibák pöttyözte stratégiai falu volt. A cári uralom alatt kezdtek nagyszabású építkezésbe és egy gyönyörű főváros nőtt ki a sárból. E kései születés miatt megkímélte a barokk és rokokó giccse, s a klasszicizmus se tombolhatta nagyon ki magát, ellenben az art nouveau (avagy jugendstil ahogy itt hívják) és art deco pazar formavilága virágzik mindenhol ötvözve a stílus elemeit a népi romanticizmus jegyeivel. Aki az építészet csodálója, annak Helsinki kis osztrigafalat lesz. Egy nap alatt bejárható a belváros csak győzzünk nyakgörcs nélkül felfelé tekintgetni. Van modern meg poszt-modern meg poszt-négyfal műremek is, azt is lehet nézegetni ha valakinek ez jön be.

helsinki_k.jpg

S ha már praktikus formatervezés, morzsoljunk el egy valamilyen cseppet a városi nyilvános vécék zsenialitása előtt. Először is ingyenesek és mindig jó helyen lettek instalálva. Aztán az egész rozsdamentes acél, a padló rácsos, hogy ne álljon bokáig a hűtővíz, maga a csésze pedig kíván némi kreatívitást: gombok nyomkodásával vagy az ülőke húzogatásával öblít a szörny majd a falból kitör a vízsugár hogy pössentés után ugyanaz a csésze szolgáljon kézmosókagylóként is. Leírásra undi, de remekül ki van ez találva, aki a francia vagy olasz klotyópoklot megjárta, ezért a kompakt csodáért hálát rebeg.

Hasonlóan ötletes az a zuhanyfej is, ami vonatbudiban s szálloda fürdőjében egyaránt ott van. Naívan alvázmosónak hittem de aztán a vécékefe hiánya rádöbbentett, hogy a cucc multifunkcionális – féknyom eltűntetésére és/vagy skandi popsizuhihoz alkotott célszerszám.

dsc_0618.JPG

Az iparművészet hívei találhatnak jobb időtöltést is, mint a Marimekko boltok böngészése, a híres finn dízájn az üveg- és porcelángyártásban is alkotott. A város keleti csücskében bújik meg az Iittala és Arabia cégek minimúzeuma és outlet üzlete, 20 perc villamos vagy 1 óra séta, csak érdekesebb, mint rénszarvas csipszet majszolni a Helsinki Eye-on.

Londoni lévén a Helsinki City Park-ot pedikűrözött gyepes kutyafuttatónak képzeltem el, de nem, mindenképp érdemes meglátogatni, mert egy méretes fenyőerdőről van szó, futóknak, kerékpárosoknak igazi paradicsom, közepén egy felparcellázott veteményeskertttel, hagy éljék ki maguk a lapp bálintgazdák, mielőtt mindent elvisz a fagy szeptember közepétől.

Enni igenis lehet nagyon jóízűeket: halat naná minden mennyiségben, bogyót is desztillálnak-lekvároznak-süteményeznek doszt, szerintem mennyei a rozskenyerük leipäjuusto-val (friss sajt) és kardamomos-fahéjas kalácsaik is elsőosztályúak.

Lehet, hogy mindez valakinek unalmasnak hangzik. Valóban, finnekhez nem vad szívdobogásért megy az ember, sem a brilliáns konyháért vagy hogy egy szívdöglesztő szécsipalival a karunkon térjünk haza, de nálam mégis vernek mindenkit: egy csodálatos ország Európa legvagányabb bandájával benépesítve.