Covidiotizmus és desszert erkölcs Londonból

Bemelegítésként kezdjünk valami aranyossal, ahogy a youtube-on böngészve is vicces cicás videókon olvadozunk mielőtt a következő ajánlott klipp mitadég, öcsénket mutatja ahogy az ISIS-nek toboroz. Ilyen nehéz időkben – ahogy illendő mondani, de amit a LondonBudapestMetro mégis élvez, mert az embertömeg nélkül végre lehet látni Londont – jól esik az a híres angol humor. Már írtunk arról, milyen nagy rajongói vagyunk a helyi reklámhúzásoknak, nos a lenti kis plakát bár most nem sok ember szeme ragad rajta, de egy kuncogást kicsal az arra járóból. A Lola’s cupcake (süteményeslánc, metróaluljárókban kis standokból árulnak tiritarka minitortákat) új húzása (lett volna, ha nem szippantja be a vásárlókat a szobafogság) a ,,Mezítelen torta”:

torta.jpg

,,Kilátszik a piskótám?”

Jó, jó, nem egy Monty Python klasszikus de akkor is cuki. Külön húrokat pendít meg savanyú kis fekete lelkünkben a gondolat, hogy a piskótához legalább nem kell élesztő, amit hetek óta sehol nem kapni, hogy dagasszuk meg!

 

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

A LBM albioni tudósítója critical worker lévén él a Kormány által ráruházott jogával és láriflári kritikus hangnemmel illeti azt a már vallásos révületbe emelt NHS kultuszt ami ebben az országban elharapódzott. Már negyedik hete minden csütörtök este 8-kor arra riad tavaszi mélázásából, hogy ha a lélekharang nem is szól, de az utca széplelkei kiállnak az erkélyre és huhúzva tapsikolnak/rázzák a csörgődobot és gratulálnak az egészségügyi dolgozóknak. Feltehetőleg úgy gondolják, ezzel morális támogatást nyújtanak nekünk, ami persze nem az igazi, ha nem látja az egész lakótelep.

Egyet kérnék: ne! Fáj. Kínos. Idétlen. Erényvillogtató középosztálybeli majomkodás, rohadtul nem illik az angol karakterre és minden eü-s tudja, tudja!, hogy békeidőben valszeg ugyanezek a kretének egy jó része

  • Sír receptért péntek este 6-kor ,,mert már két napja elfogyott a gyógyszer és nagggyon kell”
  • Kell nekik hónapokig könyörögni, hogy jöjjenek már az éves asztma vizitre amit természetesen ugatnak megtenni, csak akkor jut eszükbe hogy kényes hörgőik vannak, mikor - ezt a véletlent – légzésterminátor vírusról szólnak a hírek
  • Fejezi ki aggályát, hogy a DIPERTE vakcina okoz-e autizmust csecsemőjükben és nincsenek ám ők meggyőződve a védőoltások biztonságáról
  • Hagy anonim panaszt a Google Reviews-on, hogy mennyire boldogtalan a rendelő/kórház szolgáltatásaival (biztos nem kapta meg a gyógyszerét záróra előtt 3 perccel)
  • Szarja le magasról azon dolgozók ezreit akik jelenleg fenntartják a civilizációt, azaz oda nem dobna egy font jattot az áruházhozszállítónak vagy értékelné milyen antiszociális bedrogozott állatokkal küzd meg a csóró teszkós biztonsági őr vagy szedné föl a melléesett szemetét a kuka mellől.

A szürke hétköznapokban mutatott civilizált magatartás többre tartatik, mint egy perc szirupos műháladömping, értem? Holnap azért kiállok visszaintegetni, mint Mussolini, szenkjú, szenkjú!

 

BAME, ez nem jó statisztika!

Cikkeztek arról, hogy ez a vírus aránytalanul nagyobb százalékban szedi áldozatait a BAME, azaz Black, Asian and minority ethnic (fekete, ázsiai, és etnikai kisebbség. Ez utóbbi előtt értetlenkedve állok, hogy ők meg kik lehetnek?? Lengyelek? Kínaiak százezrei? Kellékesek és egyéb stáb kategória?) közösségekben. Bár az angol Covid halálozási számok nem megbízhatóak – nem tesztelnek minden statisztikába bekerült halottat, ellenben zsigerből Covidot írnak minden jelentésre, ahol az elhunyt krákogott kettőt eltávozása előtt. Tragikomikus -, bizonyos tények valóban rosszabb kártyákat osztanak ki a harmadik világbelieknek. Igaz, náluk elterjedtebb a többgenerációs együttélés, így a nagyszülő szagolhatja a cseppfertőzést. Igaz, sok olyan alacsony fizetésű állást ahol most is személyesen kell tartani a frontot ők töltenek be. Kasszások, rakodók, nővérek, buszsofőrök, vadászszezon a mikroorganizmusnak.

De lehet itt egy jó adag kulturális különbség is amiről a sajtó nem szeret írni-sírni mert belerondít a multikulti népmesébe, viszont szembe kéne nézni vele. Egy bangladesi kollegina mesélte, hogy az anyja a méhnyakrákszűrést ,,undorítónak” titulálja. A szomáliai munkatárs kísérgetheti a mamát minden orvosi időpontra, mert az évtizedek után sem beszél angolul. Vagyis nem beszélt, szegény, légzési komplikációkban egy hete meghalt. Bizonyos kultúrákban nem úgy viszonyulnak a testükhöz ahogy jelenleg mi európaiak, nem ápolandó barátként, szépség, humor vagy erotika edényeként tekintenek rájuk amit tisztelni kell és bizalommal néha a tudomány kezébe adni. Nem tekintik túlélési eszköznek a befogadó világba való idomulást, nem nyitottak a nüanszokra, miért élnek bizonyos országokban jobban az emberek. Ez most nem a GDP/főre értendő, mindez nem feltétlenül pénz kérdése, olcsón is lehet vitaminhoz jutni, a lélegző pamutruha, a mosószer nem illegális, tornázni meg millió módon lehet otthon is, mint azt most sokan gyakorolhatjuk. Mentalitásbeli eltérések vannak ami ezeket az embereket a közegészségügyi nyilvántartás pechesebb rovatába tereli. Az esélyegyenlőségi élharcosok legközelebb ezt is igazán napirendre tűzhetnék.