Triggernometry - színkritika

Dr Funke Abimbola és az ékesszóló bullshit

A LondonBudapestMetro – elnémult hamvaiból ha föl nem is támadt, de legalább megkaparássza az urnát a kredencen – most kerít egy rövid reklámot kedvenc YouTube csatornájának és egy kevésbé hízelgő eszmefuttatást egyik legutóbbi interjúráról.

Hogy miért kedvelem a két fickót? Mert pont szöges ellentétét művelik annak, amit a média, köztük a szentbalzsamos BBC és a rádióadók csinálnak. Leülnek a vendéggel és  - ilyet! - hagyják beszélni. Nem vágnak közbe,  nem agresszív a hangnemük, igyekeznek megérteni a másik álláspontját és egyet nem értés esetén kérdéssekkel feszegetik a témát, nem leugatással.

A mainstream media mára nézhetetlen és hallgathatatlan lett Angliában. A 100 éves BBC tavaly negyedmillió előfizetőt veszített és ez a trend folytatódik. Miért? Mert nemhogy nem pártatlanok vagy legalábbis garantálnák az eltérő vélemények egyenjogú megvitatását politikai, társadalmi kérdésekben, de rendre dirigálnak, oktatják, lenézik, kiröhögik a mosdatlan pórnépet (értsd: előfizetőket). Pökhendi, képmutató túlfizetett városi elit kretének melegágya, akik nyíltan megvetik a helyi  lakosság érzéseit  és hagyományait. Ebben élmezőnyben vannak a női riporterek, valamiért elterjedt a tévhit, hogy a bunkó és arrogáns stílust el lehet adni, mint ,,szókimondó, argumentatív, erős, független nő” imidzs, és azon kapod magad, hogy kiabálsz a tévével, hogy ,,Hagyd már végigmondani!”, amíg kínodban inkább át nem kapcsolsz a Netflixre.

Szóval itt tartunk, s szép lassan épül a konkurencia alternatív médiacsatornákon. Nem fogok bánatomban terpentint inni, ha a Defund the BBC (állami támogatás megvonása a BBC-től) kampány sikeres lesz.

Na de ami a poszt lényege: a kérdéses Triggernometry beszélgetést itt lehet megtekinteni:

Egy jó családból származó nigériai hölgy az alany aki neves angol magániskolákban részesült oktatásban majd szerzett jogi diplomát. Vitathatalan: szép beszédű. Kulturált. Nyilvánvalóan klasszisokkal intelligensebb, mint az átlag közéleti személyiség azaz a Twitteren véleménymondó verébfing. S mégis, az interjú közben mikor úgy gondolnám hogy Igen, van igazság abban amit mond, valami mégis bűzlik. Valami rossz szájízt hagy.

Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez a nő egy peddler. Nem tudom magyarra lefordítani. A peddler amolyan házaló, valaki, aki boldog-boldogtalannak teríti a bóvli portékáját. Ha szellemi termékről van szó, talán egy használtautókereskedő stílusával átszőtt aktivizmusra asszociálnék.

Anglia az elmúlt 70 évben radikális demográfiai, gazdasági, szociális változáson ment át. Színes lett, multikulti lett, fölhígult – előnyére, hátrányára. Kétségtelen, hogy az első generációs bevándorlóknak sokkal nehezebb a dolguk, mint a már itt született gyerekeiknek. Ez igaz írekre, lengyelekre, indiaiakra, feketékre, ázsiaiakra egyaránt. Rohadt kemény munkával, szívóssággal és eltökéltséggel lehet csak előrébb jutni, egy hatalmas Fuck you attitűddel, tízszer annyit kell letenni az asztalra egy idecsöppentnek, hogy fele annyira előre jusson, mint egy helyi. Önérzetes jogász hölgyem, tudja mit? Leszarom. Ilyen az élet, ilyen az emberi természet, emiatt nem kérem, hogy a helyi szórjon hamut a fejére. Aki pár ezer mérföldet arrébcihézett, hogy egy vadidegen országban új életet kezdjen, annak ez sajnos benne van a belépődíjban.

Viszont mutasson még egy országot, talán az Egyesült Államokon kívül, ahol furcsanevű, bézsárnyalatnál sötétebb bőrű emberek ilyen szabadon és megbecsülésben élhetnek. Igen,  60 éve keményebb volt az élet. Igen, 30 éve is (meséltek feliratról üzletek ajtaján ,,Pakiknak, íreknek tilos a bemenet, kutyákat szívesen látunk”.) Ezt hívják történelemnek. Ma indiai a pénzügyminiszter, azelőtt pakisztáni buszsofőr fia volt a belügyes, találsz feketét, sárgát, tarkát üzleti életben, oktatásban, balettrevüben  és  plasztikai sebészek között. A xenofób, faji beszólások nem csak hivatalos platformokon nem elfogadottak, de igényesebb magántársaságból is kinézik őket.

Anglia nagy mumusa az osztályrendszer. Ki síel kivel a francia Alpokban, melyik közértből veszed a tejet, hová járnak a gyerekek iskolába, milyen az akcentusod? Sokkal nehezebben áttörhető ez a fal mert szilárd a belterjes kapcsolatrendszer. Bár divatos leereszkedni az alsóbb osztályok közé és tépni a hajunk a ,,társadalmi egyenlőtlenségek” miatt, egy középosztálybeli anyuka sem lesz boldog, ha a lánya egy ízes északi tájszólásos srácot hoz haza, bármilyen derék legyen is a gyerek. Törzsi állatok vagyunk, mindenkinek a maga alma a kedves.

,,Mert az emberek azt hitték, hogy a titkárnő vagyok, csak mert fekete a bőröm”. Hát, tényleg rosszul esik az ilyen. De hát ilyen az ember – az eddigi tapasztalatunkból vonunk le következtetéseket. Általánosítunk, de már miért ne tennénk? Nem a  tucatnyi alternatíva fog átvillani az agyunkban hanem a már tapasztalt. Elitiskolás hölgyem, én ezt is leszarom. Nem fogom az emberi természetet hibáztatni emiatt amíg a törvények és a fennmaradás ösztöne egy vállalat ajtaját nyitva hagyja előttem. Fennmaradás alatt azt értem, hogy ha egy cég annyira ostoba, hogy nem a legjobbat veszi föl hanem aki szimpatikus, az normális versenyszellemű országban kigyomlálódik előbb-utóbb. Na ez az ami Angliában egyre ritkább mert a kötelező diverzitás kvóták és anti-rasszizmus nyomás miatt kötelező fölvenni ,,kisebbség képviselőket”, bármilyen léhűtőek legyenek is. Egy k’rva nagy öngól hosszútávon. A tíz legjobb nem lehet tíz legjobb fehér, értem?

Húsz éve biztos rosszabb volt a helyzet, de hát húsz éve a rák túlélési esélye sem volt ilyen jó. Ma ha egy fekete orvost valaki ágytologatónak néz az kínos szituáció, de szerintem nem a sértett kis lelkek a fontosak, hanem hogy az a fekete ember gond nélkül orvos lehetett és piszkálódás nélkül praktizálhat. Ezt az utat a fekete orvos szüleinek végig kellet járniuk.

Elterjedt a ,,vak önéletrajz” gyakorlata, mikor is semmit nem látsz a jelentkező hátteréből, csak az oktatását és szakmai múltját. Persze az elbeszélgetésen úgyis kiderül minden, de addig se név, se nem, se semmi. Van a rációban valami. ,,Mert diszkrimináció éri a nem angolszász nevűeket”. Nos, szépbeszédű hölgyem, nekem itt is kérges a szívem, tudja miért? Mert 80 éve az európaiak milliószámra írtották még a saját nevűeket is. Ez van. Nem fogom a hajam tépni, csak mert a kis Odaloye Ukunfayabe/ Hadzsmilla Al-hassandzsilam/Milos Krtyfgbtzwcki hátrányos helyzetűnek érzi magát a büszke családi neve miatt. Oda, Hadzsmilla, Milos ás Árpád Angliában élnek, nem a felmenőik országában, amit immel-ámmal látogatnak aztán húznak haza Londonba. Alkalmazkodni kell a nevünkkel is, ha úgy kívánja az alkalom. Petőfi papa megtette, és a többezernyi Magyarországra vándorolt Georg Klöss alias Klösz György és társainak sem volt mikroagresszió honosítani, átírni a nevét ha a helyzet úgy kívánta. Én is fontolgatom idekint. Az hogy felmenőinkkel mi van, az nem kéne a brit identitásnak része lenni annál jobban, mint hogy a jó énekhang vagy a lúdtalp gyakori a családban.

Szóval miért-miért nem, ez a nő a szirupos szép szövegével rettenetesen irritált. Sokszor találja a fején a szöget a diagnózissal, de mindeközben a logikai tisztaság és önreflexió ellenére bullshit-el, ugyanezeket  a hibákat elköveti ő is, mert a jogi buzkálkodás és önreklámozás közben abból indul ki, hogy ,,én mint fekete egyedülálló anya ebben a kérdésben hol állok?”, ,,Ebbe hogy illenek bele azok akiket én hátrányos helyzetűnek érzek és akiket én jó pénzért érdekképviselek?” Egy rövid pillantás a weboldalára és megvilágosodsz, majd ital után nyúlsz.

Hasonlóan érzek Trevol Phillips-szel kapcsolatban (ezek a nevek egy nem itt élőnek semmit nem jelentenek, de érdemes ismerkedni velük), akinek intelligenciáját és képességeit egy percig nem vonnám kétségbe, s mégis, itt-ott mikor élvezettel hallgatod, olvasod, kibújik a szög a zsákból és az a rossz szájíz megint! Okos, kompetens emberek akiknek egy rohadt nagy ,,Én mint ....” (identitás főnevet tessék beilleszteni. Meleg/nő/fekete/baptista, stb) rakomány ül az önérzetén és egy remek elmét gányol össze ez az arrogancia.

Érdemes végignézni az interjút. Értékeltem, hogy a két fazon udvariasan de ellentmondott és mélyítették a diskurzust. Értékelem, hogy ilyen minőségű, egyenes beszélgetés kering a neten, amit akkor is érdemes megnézni, ha hülyét kapunk tőle. Ez lenne a dolga a BBC-nek egy országban, ahol a szólásszabadság állítólag nagy érték, már amíg azt mondod, amit szabad. Egy orosz meg egy félvér venezuelai komikus tartja a frontot ezen a téren. Na ez itt a szégyen, nem a ,,strukturális elnyomás”.

Címkék: triggernometry